Valószínűleg nincs még egy olyan tevékenység, amelynek eredménye olyan mértékben függ az időjárástól, mint a szarvasgombagyűjtéssel foglalkozóké. Európában a fekete Périgord fajtából például 1993-ban 33 tonnára esett vissza a „termés”, négy évvel később meghaladta a 130 tonnát, 1998-ban viszont már mindössze 25 tonnányit tudtak begyűjteni. Az árak egyik évről a másikra - sőt napokon belül - hasonló arányban ingadozhatnak. Idén újabb csúcsra emelkedtek, miután az olaszországi Piemontban az áradások miatt számos gombatelep elpusztult. A nagy becsben tartott olasz fehér szarvasgomba, az Alba kilogrammonkénti ára - átszámítva - egymillió forint feletti szintet ért el. A francia Périgord fajta kilójáért 200 ezer forintnak megfelelőnél magasabb árat fizetnek.
A gombagyűjtők szerint viszont még ez sem elég, munkájuk a jelenlegi árak kétszeresénél lenne kifizetődő. Nos, az árak tendenciája - eltekintve az ingadozásoktól - folyamatosan emelkedik, tíz évvel ezelőtt még feleannyit kértek a szarvasgombáért, mint napjainkban.
Bármilyen szeszélyesen ugrálnak is az árak, vevő mindig akad, sőt a piac egyre bővül. Például a legdrágább Alba fajtából a terméstől függően évi 50-100 tonna talál vevőre. Jobb éttermekben a mindössze néhány gramm szarvasgombával készült ételekért szinte csillagászati árat kell fizetni. Azon összegek nagysága, amelyeket a szarvasgomba-kereskedelem mozgat, kiélezte a versenyt, kemény harc folyik a kereskedők között. Ennek következtében New Yorkot, Milánót és Münchent már „katasztrófa sújtotta” területnek minősítik, olyan mértékben leszorították az árakat - mondják. A gombavadászok szigorú titokként kezelik lelőhelyeiket. Egyesek még bűncselekménytől sem riadnak vissza, hogy versenytársaiknak betartsanak. Tavaly például Olaszországban több szarvasgomba-kereső kutyát megmérgeztek.
(NAPI)
Arató János