Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
A mangalicalétszám az 1990-es évek elejére mindössze néhány százra zsugorodott, s a megmaradt sertések is döntően a hortobágyi és a kiskunsági génbankállomány részét képezték. Ekkor azonban egy a spanyol húspiacon jelentős szereplőnek számító vállalat - a Jamones Segovia S.a. - felfedezte, hogy a Magyarországon őshonos fajta húsa rendkívül hasonlatos az ibériai országban készített, világhírű és igen drága serrano sonkához felhasznált iberico sertéséhez. A felfedezést egy magyar-spanyol vegyesvállalat alapítása követte, s ennek folyományaként az elmúlt években a hazai mangalicaállomány már 10-20 ezer közöttire duzzadt.
Zádori László szerint a belföldi kereslethez képest még ez a viszonylag alacsony szám is soknak mondható - ennek kielégítéséhez két-három ezer darab is elegendő lenne.
A mangalicahúst feldolgozó Gyulai Húskombinát Rt. ebből származó forgalma viszont az elmúlt néhány évben jelentősen emelkedett - tudtuk meg Kovács Évától, a társaság kereskedelmi igazgatójától. Belföldre egyelőre elsősorban szalonnát, füstölt tarját és exkluzívnak számító mangalicakolbászt kínálnak. Ha a kereslet a közeljövőben számottevően élénkülne, a termelést akkor sem emelnék jelentősen, mert ezt a még mindig alacsony egyedszám, illetve a genetikai bázisok védelmének érdeke nem teszi lehetővé.
A mangalica tenyésztése - noha az állat gyengébb minőségű takarmánnyal is beéri - az elmúlt évtizedekben elterjedt hússertésekénél drágább, mivel meglehetősen lassan fejlődő fajta. A vágásig nemegyszer egy-másfél évig is nevelik az állatokat. Emellett a szaporulata is kisebb, mindössze 5-6 darab a hazai 10,8 darabos átlagoz képest, ami ugyancsak növeli a tartási költségeket.
Á. A.
