A tavalyi rendkívül meleg időjárás igen jó hatással volt a hazai ásványvízfogyasztásra. Már az első féléves adatokból is úgy látszott, hogy az egy főre jutó éves fogyasztás eléri a 35-36 litert, szemben a prognosztizált 32 literrel. Ez önmagában is több mint 20 százalékos növekedést jelentett volna, ám a forgalom második félévi - a szezonalitásnak megfelelő - élénkülésének köszönhetően a végleges szám 39,2 liter lett. A kereslet felfutásában, a főtitkár szerint a gépkocsival jól megközelíthető hipermarketek térhódítása is szerepet játszik, ezekben ugyanis a fogyasztók alkalmanként már fél tucat, tucat palackkal vásárolnak.
A belföldi forgalom döntő részét a szénsavval dúsított ásványvizek tették ki, bár a szénsavmentes és a szénsavval enyhén dúsított termékek aránya a tavalyi 14 százalékról 19-20 százalékra növekedett. (Az Európai Unióban ennél lényegesen nagyobb, közel 50 százalékos a szénsavmentes ásványvizek piaci részesedése.)
Az összforgalmon belül tavaly már mintegy 5 százalékkal szerepeltek a forrásvizek, amely kategória az új ásványvízrendelet elfogadása óta létezik. Korábban ezeket a termékeket csupán ivóvízként lehetett forgalomba hozni.
A kiszerelési változatok kedveltségi sorrendjében nem volt változás, továbbra is az 1,5, valamint a 0,33 literes palackok a legkeresettebbek, noha több szállító ezen a téren is bővítette a kínálatát.
A márkák versenyében sem volt érdemi elmozdulás, a Margitszigeti Kristályvíz továbbra is a legnépszerűbb, de fokozatosan nő a Kékkúti, az Apenta, valamint az Óbudai Gyémánt forgalma is. E négy termék a hazai piacon az eladásokból 85-90 százalékkal részesedik.
A belföldi fogyasztásban az importból származó ásványvizek aránya 5 százalék körül stagnál. Ebben számottevő változás a fajlagos szállítási költségek magas volta miatt nem is nagyon várható. Ugyanezen okból a magyar exportőrök sem tudják érdemben növelni külpiaci eladásaikat, noha a hazai ásványvizek beltartalmi értéke sok esetben jobb, mint az Európai Unióban forgalmazott termékeké.
Á. A.
