India három déli tartományában, Keralában, Tamil Naduban és Karnatakában a teaültetvényeken foglalkoztatott mintegy 400 ezer munkás a múlt kedden egy napig sztrájkolt és további munkabeszüntetéseket is kilátásba helyezett a rendszertelen bérfizetés miatt. Haragjuk azonban nem az ültetvények tulajdonosai ellen irányul, miután belátták, hogy munkáltatóikat a rendkívül alacsony teaárak szinte lehetetlen helyzetbe hozták.
A megmozdulásukat támogató szakszervezetekkel egyetértésben a kormánynak a külföld előtt nyitó globalizációs politikáját hibáztatják azért, hogy az árak a jelenlegi alacsony szintre süllyedtek. A klasszikus (ortodox) teafajták ára például körülbelül 60 százalékkal esett vissza. A szemrehányás jogos, miután a kormányzat a piac liberalizálása jegyében igen mérsékelt, csupán 7 százalék körüli vámot vet ki az importált teára. A legnagyobb kihívást a Srí Lanka-i exportőrök jelentik, akik egy kétoldalú államközi megállapodás értelmében évente 15 millió kilogramm teát szállíthatnak Indiába 7,5 százalékos kedvezményes vám mellett, sőt, egyes fajták vámmentességet élveznek.
Az olcsó külföldi tea versenye az indiai termelőket nemcsak otthon, hanem a nemzetközi piacon is szorult helyzetbe hozza. Az indiai cégek ugyanis vámszabad területen kenyai teát dolgoznak fel és azt indiaiként reexportálják.
A szakszervezetek most azt követelik, hogy a kormányzat emelje 35 százalékra az importvámot. Az elemzők szerint azonban a bevitel ily módon való korlátozása önmagában nem segíti a dél-indiai ültetvényeken. Megoldásnak az látszik, ha az eddigieknél jobb minőségű fajtákat termelnek, és ezeknek új piacokat keresnek. Jelenleg ugyanis az ország 800 millió kilogramm körüli évi termelésének negyede kerül exportra, főként Kelet-Európába és Oroszországba, és ha ezekben az országokban visszaesik a kereslet, még nehezebb helyzetbe kerülnek a termelők, mivel a nyugati piacok igényeit ezen gyengébb minőségű teák nem elégítik ki. A minőség javítása azonban sok helyütt akadályokba ütközik, a déli államokban ugyanis a keleti Asszamtól és Nyugat-Bengáliától eltérően főleg kisbirtokosok termelik a teát - 32 ezer tulajdonos átlagosan mindössze nyolchektárnyi vagy annál is kisebb földdel -, ezek pedig nem rendelkeznek a fejlesztéshez szükséges tőkével.
(NAPI)
Arató János