Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Magyarországon a diófogyasztás korántsem kiegyensúlyozott, a kereslet a karácsony és húsvét előtti hetekben a legnagyobb, elsősorban a bejglikészítés hagyományának köszönhetően. Néhány nyugat-európai országban ennél jóval egyenletesebben oszlik el a kereslet.
A kereskedelmi forgalomra szánt magyar diótermés 1997 és 1999 között 4289 tonnáról 4928 tonnára emelkedett. A három évig tartó növekedés, úgy tűnik, idén megszakadt - becsült adatok szerint csupán 4000-4200 tonnát tudtak betakarítani. (Ezen mennyiség alatt héjas diót kell érteni, amiből a tisztítás után körülbelül 1200-1300 tonna dióbél nyerhető.) Tavaly összesen 1350 hektáron termesztettek diót - a terület döntő részét három fajta, a milotai, a tiszacsécsei és az alsószentiváni foglalja el -, s a hektáronkénti átlaghozam meghaladta a 3,6 tonnát. (Ez viszonylag alacsony mutató, ugyanis az Egyesült Államokban, elsősorban Kaliforniában az átlaghozam 5-7 tonna között mozog.) Az ország legnagyobb diófaültetvényei egyébként Szabolcs-Szatmár-Bereg, Somogy, és Bács-Kiskun megyében vannak.
A telepítési kedv meglehetősen nagy - előzetes tervek szerint például Somogyban a következő két évben közel harmadával, 200 hektárral növelik a termőterületet. A termésmennyiség felfutására azonban csak körülbelül tíz év múlva lehet számítani, amikor is a most ültetett fák először adnak diót.
Az üzemi méretekben termesztett dió mellett a belföldi igények kielégítésében nagy szerepet játszik a „szórványfák” termése, valamint az import is. (Emellett számottevő az illegálisan, „szatyorban” behozott dió, dióbél volumene.) Az import jelentősebb része Romániából, Moldáviából és Bulgáriából érkezik.
Dankó József úgy véli, hogy Magyarországon viszonylag fejletlen a diófogyasztás „kultusza”. Emiatt a gazdaságok jelentős tételeket kénytelenek exportálni, ugyanis húsvét és karácsony után a belföldi kereslet általában drasztikusan visszaesik. Ez a termelők költségeit is jelentősen növeli, mivel a diót az avasodás megakadályozása érdekében 0-5 Celsius-fok hőmérsékleten kell tárolni.
A helyzeten sokat javítana, ha az újabb telepítések során korai érésű fajtákat ültetnének, mivel így Nyugat-Európába könnyebben lehetne exportálni. Ott ugyanis az importban meghatározó súlyú chilei dió az ősz elejére már gyakorlatilag eltűnik a boltokból, s ilyenkor keresleti piac alakul ki. Ehhez különösebb fejlesztéseket sem kellene végrehajtani, mivel a nemzetközi piacon is elfogadott osztályozás - amely szerint a 30-32 milliméter és a 32-34 milliméter közötti, valamint a 34 milliméternél nagyobb diókat kell különválogatni - a hazai exportőröknél is megoldott. A magyar dió keresett az Európai Unió tagállamaiban, ami elsősorban a magas beltartalmi értékeknek köszönhető.
Dankó szerint a belföldi felvásárlási árak idén emelkedtek, a héjas dióért kilogrammonként 100-120 forintot fizetnek, a tavalyi mintegy 80 forinttal szemben.
Á. A.
