Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
A matematikai, statisztikai módszerekre épülő technikai elemzés eszköztárával - indikátorokkal, oszcillátorokkal - szembeni legfontosabb követelmény az, hogy alkalmas legyen a várható áralakulás előrejelzésére. Hogy ezt a kritériumot egy adott piac esetében kielégítik-e és milyen mértékben, legegyszerűbben az árfolyamon és az indikátoron mutatkozó szélsőértékek összehasonlításával állapíthatjuk meg. Ezúttal azt vizsgáljuk, hogy a chart alsó részén megjelenített indikátor (a 10 és 20 napos mozgóátlag különbsége) milyen szempontból bizonyult használhatónak.
Múlt év decemberének elején az aranypiacon egy új szignifikáns mélypont keletkezett (S). Erre a napra egy függőleges vonalat rajzoltunk be, ami mutatta, hogy az adott időpontban hogyan alakult az indikátor értéke. Láthatjuk, hogy a görbe ugyan lefelé hajlott, de nem alakult ki szélsőérték, ami a további csökkenés valószínűségének megerősítéséül szolgálhatott volna. Valóban, az S minimum csak egy fordulópontot jelzett, az ezt követő szélsőértékek már rendre magasabban helyezkedtek el. Valamivel később, február elején az A pontban egy új árcsúcs jött létre. Annak ellenére, hogy jelentős emelkedés bontakozott ki, az indikátor nem alakított ki új maximumot, vagyis itt sem kaptunk megerősítést. Mint a későbbiekben kiderült, az A pont is csak egy trendforduló szélsőértékét képviselte. (Az indikátor szélsőértéke csak késve jelent meg, amikor az a2 pontban a jegyzés egy alacsonyabb időszaki maximumot alakított ki.)
Március elejére tehető az, amikor az indikátor új minimumra esett. Hasonlóképpen, az árfolyam is csökkenő pályára állt az a2-B elmozdulással. Mivel itt az indikátor új minimuma megerősítette az aktuális tendenciát, várható volt, hogy további árcsökkenés bontakozik ki. Ez a nyár folyamán egyre alacsonyabb szélsőértékekben nyilvánult meg, miközben az indikátor már nem alakított ki újabb mélypontokat. Ez arra utalt, hogy a csökkenés rövidesen holtpontra juthat. Az első tévesnek minősíthető jelzését június első felében kaptuk, amikor az árfolyammal párhuzamosan időszaki maximumot alakított ki. Az emelkedés azonban nem folytatódott, a H maximum is csupán egy fordulópontot jelölt. Július elején ismét hasznos segítséget nyújtott az indikátor, amint a j1 minimum kialakulásakor alacsonyabb szintre húzódott. Habár a G-H felívelő szakasz alapján a H-j1 elmozdulást korrekcióként is felfoghattuk volna, az indikátor egy további csökkenést valószínűsített.
Összességében elmondhatjuk, hogy az árfolyamtól elvonatkoztatott indikátor jelzései hasznosak lehetnek, de azok elfogadását alapos elemzésnek kell megelőznie. Minél több esetet vizsgálunk meg, annál pontosabb képet alkothatunk a jelzések megbízhatóságáról.
Amint az azóta eltelt idő ármozgásából láthatjuk, az áttörés elmaradt, hiszen a csökkenés megállt a 270 dolláros támasz magasságában. Augusztus és szeptember folyamán egy viszonylag szűk konszolidációs tartomány körvonalazódott 270-275 dollár között, ami hosszabb távon valószínűleg nem marad fenn. Szeptember végén a jegyzés tesztelte a sáv felső szegélyét, de eredménytelenül. Az ármozgás jellege azonban nem változott, hiszen az árfolyam most a csatorna alsó peremét ostromolja. Az áringadozás sávjának enyhe kiszélesedése a szűkülést követően egy változás kezdetét engedi feltételezni. A csatorna alatti régióban további árcsökkenést valószínűsít az a körülmény is, hogy a konszolidációs szakasz mérsékelten csökkenő tendenciát mutat. Az indikátor alapján - amely nemrég rövid távú maximumot ért el - viszont nagyobb mértékű visszaesésre egyelőre nem számíthatunk.
SZ. Z.
