Nincs adózás képviselet nélkül − a kijelentés az amerikai függetlenségi küzdelem elindulásának egyik emblematikus jelszava volt (eredetiben: no taxation without representation). Az 1770-es éveket írták, és Angliában akkor már természetes volt, hogy adót csak a parlament döntése alapján, az érintetteket képviselő honatyák egyetértésével lehet kivetni. Az amerikai gyarmatokra viszont úgy vetettek ki adót Londonban, hogy az amerikai kolóniák polgárainak semmilyen képviselete nem volt a brit parlamentben. Az Újvilág lakosai a képviselet hiánya miatt azonban nem akarták elfogadni a teaimportra kivetett adót, amelynek mértékét önmagában nem tekintették igazán problémának.
Ez a vita vezetett végül 1773-ban a híres bostoni teadélutánhoz, amelyet a függetlenségi harc egyik kiváltójaként tart számon az amerikai történelem. A feldühödött tiltakozók három hajó teljes tearakományát a bostoni kikötő vizébe szórták. Az esemény mai napig tartó hatását jelzi, hogy az elmúlt években az állam szerepének a mainál is sokkal drasztikusabb visszaszorítását célzó konzervatív mozgalom is a híres eseményről nevezte el magát \"tea party\"-nak.
Felmerülhet a kérdés, mennyiben lehet ennek a történetnek hazai vonatkozása. A tapasztalatok azt mutatják, igenis van. A vidéki önkormányzatok némelyike az építményadó kivetésénél alkalmazza azt a megközelítést, hogy a helyben lakó, szavazati joggal rendelkező ingatlantulajdonosokra nem, vagy csak mérsékelt adót vet ki, ellenben a nem helyi ingatlantulajdonosokra, akik legtöbbször üdülővel rendelkeznek, a maximális mértékű adót vetik ki.
Szociális szempontból nehezen kifogásolható ez a megközelítés, elvégre akinek már futja üdülőre, az biztosan jobban elbírja az extra adót. Ez eddig rendben is van, bár nyilván bőven akad példa kispénzű üdülőtulajdonosokra és jómódú helyi lakosokra is. Ami viszont igazán bájos, hogy mennyire tudatosan terhelik a szavazójoggal nem rendelkezőket és mentesítik a szavazókat.
A mai magyar közjogi viszonyok mellett teljesen érthető az érintett települések polgármestereinek és képviselő-testületeinek hozzáállása. A politikai tudományok művelői is komoly tanulmányokat írhatnának erről a jelenségről. Ezen tudományágak művelői számára alapvető kiindulópont a szavazatmaximalizálás elve. Aligha lehetne ennél kényelmesebb módszert kitalálni. Az angol demokrácia kialakulásának történetében az egyik legfontosabb kérdés volt az adóztatási jogoknak az adófizetőket képviselő parlament hatáskörébe kerülése. Kérdés, hogy nálunk biztosan egészséges megoldás-e, hogy előfordulhat adózás képviselet nélkül.
