Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Az Európai Bíróság (EB) legutóbbi ítéletében egy hatályos magyar áfakorlátozást vizsgált felül. A szabály szerint a vállalkozások csökkenthetik ugyan bevételeik után fizetendő adójukat az akár ki nem fizetett beszerzéseikre jutó áfával, de ha a fizetendő adót meghaladja a levonható adó összege, visszaigényléssel csak kifizetett számláik után élhetnek, a nem rendezett számlákra jutó összeget tovább kell görgetniük következő bevallásukra. Most kiderült: a korlátozás ellentétes az uniós szabályokkal. (Egyébként a döntés indokai legalábbis megkérdőjelezhetőek, de elméleti boncolgatás helyett fogadjuk most el az ítéletet és foglalkozzunk annak gyakorlati következményeivel.)
Az időszerű kérdés: mit is kell tennie egy érintett vállalkozásnak? A legsürgetőbb eldönteni: hogyan készítsük el a 12 nap múlva esedékes júliusi áfabevallást. Ha történetesen áfát igényelnék vissza, kell-e ügyelni a számlák kifizetettségére? Talán kevésbé sürgősek, de igen súlyosak a múltra vonatkozó kérdések. Alkalmazható a döntés visszamenőlegesen? Ha például egy korábbi APEH-eljárásban jogosulatlannak bizonyult az adó-visszaigénylés, megnyitható-e újra az ügy? Jogosnak tűnne, ha legalább a bírságot visszakapná a pórul járt cég.
Öntudatosabb megítélés szerint akár tovább is mehetünk: ha a cégek éveken át csak később kaphatták vissza a nekik járó áfát egy EU-jogba ütköző rendelkezés miatt, követelhetnek-e kamatot a múltbeli késedelemért? A közösségi jog alkalmazása sosem egyszerű feladat, a jelen ítélet indokoltsága pedig nem teszi világosabbá a helyzetet.
A legóvatosabb értelmezés szerint a bírósági eljárás elsődleges célja, hogy Magyarország módosítsa törvényeit. Ezért az adózónak nincs mit tennie, amíg az Országgyűlés nem módosítja az áfatörvényt. Ráadásul az ítélet maga is kimondja: a tagállam maga állapíthatja meg a visszaigénylés feltételeit, korlátait − márpedig a tagállami döntésektől függő, feltételes, nem egyértelmű irányelvi rendelkezéseket általában nem lehet közvetlenül alkalmazni belföldi ügyekben.
A merészebb megközelítés szerint az EB a mostani magyar korlátozást az EU-joggal nem tartja összeegyeztethetőnek, az ilyen szabály pedig automatikusan, visszamenőlegesen figyelmen kívül hagyható. Majd az Országgyűlés, ha ráér, hozhat új korlátozásokat a mostani helyett. Addig is korlátlanul megnyílhat az államkincstár kapuja a visszaigénylők előtt.
További nehézséget jelent azonban, hogy az adóhatóság leggyakrabban úgy véli: csak a mindenkori magyar törvények betartatása a feladata. Az EU-jogba ütközést az adóhatóság nem veszi figyelembe, mert szerinte erre csak bíróságoknak van lehetőségük Magyarországon. Így elképzelhető, hogy az adózói jogok érvényesítésére bírósági eljárást kellene indítani, hacsak a törvényi hátteret a jogalkotó nem rendezi előbb.
Nagyon is fontos lenne tehát, hogy a vonatkozó szabályokat tisztázza a jogalkotó. Ki kell igazítani az EU-joggal ellentétes előírásokat, és világos eljárási szabályokat kell hozni a múltbeli károk érvényesíthetőségéről. A legsürgősebb viszont az lenne, hogy az adóhatóság, a Nemzetgazdasági Minisztérium adjon világos útmutatást az adózóknak az átmeneti időszakra. Hogyan készüljön a júliusi áfabevallás? Bírságol-e az adóhatóság, ha az elkaszált korlátozást az adózó nem veszi figyelembe? Bíróságon kell-e érvényesíteni az megítélt jogokat?
Sok a nyitott kérdés, amelyekre fontos lenne a gyors válasz. Az évek óta zajló eljárásnál a hónapok óta ismert − a magyar szabályt elítélő − főtanácsnoki indítvány ismeretében remélhetőleg volt idejük az illetékeseknek felkészülni a gyors cselekvésre.
