Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Az adóhatósági vizsgálatok egyik kedvenc témája, hogy az ügyletek és gazdasági események során megvalósult-e térítés nélküli eszközátadás az adózó, a vizsgált gazdasági társaság részéről. Az ilyen tranzakciókra utaló jelek esetén a legapróbb részletekbe is belemenő kérdezz-felelekre kell számítaniuk és felkészülniük a társaságok képviselőinek. Ha az adóhatóságnak lenne végül igaza, ne legyenek kétségeink afelől, hogy a témát érintő összes adónemben a hivatal az adóhiányt és a jogkövetkezményeket is meg fogja állapítani.
Sokszor egyáltalán nem egyértelmű annak eldöntése, hogy az adóhivatal által vélelmezett, tankönyv szerinti térítés nélküli eszközátadásról beszélhetünk, vagy pedig csupán a vizsgált adóalany racionális és gazdaságilag indokolt eljárása valósult meg a megkérdőjelezett esemény során. Bár elsőre sokszor egyértelműnek tűnhet az ilyen ügyletek értelmezésének megítélése − kiváltképp az általában erősen konzervatív álláspontot képviselőknek −, de leginkább ilyenkor lenne fontos ezeket számviteli megítélésükkor vagy egy esetleges adóeljárás során a valódi tartalmuk alapján, és nem csak elméleti síkon értelmezni.
Sajnos ez nem mindig így történik. A közelmúltban egy idegen ingatlanon végzett beruházást térítés nélküli pénzeszközátadásnak minősített át az adóhatóság, és tetemes adóhiányt állapított meg egy vizsgált társaságnál. Az adózó a bérbe vett ingatlanon különböző értéknövelő beruházásokat végzett a bérbevételi időszak során, amelyeket külön-külön aktiváltak, majd utánuk terv szerinti értékcsökkenést számoltak el. Bizonyos idő elteltével a határozatlan időtartamra kötött bérbeadási szerződést felmondták, mivel az épület tulajdonosa a későbbiekben teljesen más funkciójában kívánta az épületet hasznosítani.
Az adózó kiköltözését követően az átépítési munkálatok rögtön meg is kezdődtek. Ez jelentős átalakítást jelentett, szinte csak a főfalak maradtak meg az épületben, tehát a bérlő által beépített beruházásokat elbontották. Ugyan a szerződés értelmében mind az értéknövelő elszámolásokra, mind pedig az eredeti állapot visszaállítására is lehetőségük lett volna a feleknek, de pontosan az új funkció kialakítása szerinti teljes átalakítás-elbontás miatt ettől az érintettek a megállapodásuknak megfelelően eltekintettek.
A bérbeadónak így már nem képviselhettek értéket a kérdéses beruházások, a bérbevevőt pedig nem akarta olyan helyreállító beruházásra kötelezni, amelyet annak elkészültét követően úgyis rögtön elbontottak volna. Mivel a kérdéses beruházások a felmondási időszak végén, a kiköltözést követően így már feleslegessé és használhatatlanná váltak, és valós vagy jelentős piaci értéket nem jelentettek már sem az adózó, sem más fél számára, az idegen ingatlanon végzett beruházás − még értékcsökkenéssel le nem írt − könyv szerinti értékét végül a társaság terven felüli értékcsökkenésként számolta el és kivezette a nyilvántartásából.
Az adóhatóság ezt az eljárást is kifogásolta, holott a társaság a selejtezés indokát alátámasztottnak látta azzal, hogy gazdasági, biztonsági és építésügyi, valamint technikai szempontból sem lett volna járható és ésszerű megoldás a beépített eszközök (elektromos kábelek) kibontása és akár újbóli beépítése. Egyébként a számviteli alapelvek közül a költség-haszon elvnek sem felelt volna meg adózó eljárása ebben az esetben.
Mivel a bérbevevő számára a bérbeadó a beruházások ellenértékét végül ezen gazdasági érvek alapján nem térítette meg, illetve ennek megfelelően a tranzakciót a bérlő nem minősítette át a térítés nélküli átadás szabályainak megfelelően (nem kezelte rendkívüli ráfordításként), ezért ezt az adóhatóság maga tette meg, és az így keletkezett termékértékesítés miatt általános forgalmi adóhiányt állapított meg. Természetesen ezzel együtt további adóhiányt állapított meg az adóhatóság a társasági adó és a társas vállalkozások különadója adónemekben is. Mindezek következményeként a társaság végül a minősített adózói státusát is elvesztette. Az ügy a bíróságon folytatódik.
Az mindenképpen tanulsága lehet a történetnek, hogy továbbra sem lehetünk elég óvatosak, és csak reménykedni tudunk abban, hogy az ügyletek megítélését a jövőben az elméleti szintű adózás helyett sokkal inkább azok tényleges tartalma, gazdasági célja és az azt meghatározó körülmények figyelembevétele jellemzi majd.
