A kiindulópont: céginfo.hu
Drága, időt rabló és macerás − éveken át ezek nehezítették a cégadatok beszerzését, vagyis a vagyonértékelések megalapozását. Reális és aktuális adatokhoz ugyanis jórészt csak a cégbíróságon − és persze papíron − lehetett hozzájutni, mégpedig drágán. Az első, 2002-es 100 leggazdagabb kiadásakor ezért finoman szólva nehézkesen ment az alapadatok beszerzése, így a magánvagyonok becslésében, felmérésében is többnyire külső segítségre voltunk utalva. Ezen a helyzeten sokat javított az elektronikus céginformációs rendszer bevezetése, hiszen segítségével rövid idő alatt egyszerűen utána lehet nézni akár tucatnyi cégnek is. A rendszer buktatója sok esetben maga a rendszer volt − ugyanis cégek egész sora nem adott le éves jelentést, vagy ha igen, nem elektronikus formában, hanem papíron. Az is megesett, hogy a vállalkozás átalakulására hivatkozva hiányoztak adatok az állami rendszerből, ami reménytelenné tette a becslések megalapozását. A helyzeten alapvetően a különböző céginformációs rendszerek belépése sem változtatott. Az adatok megbízhatósága, a cégek és tulajdonosok kapcsolati rendszere sok esetben nem volt egyértelmű, így ezeket csak komoly és sokszoros ellenőrzés után lehetett felhasználni.
Idén viszont áttörés történt az ügyben: a Napi Gazdaság és a Complex Kiadó Kft. szakértőinek segítségével többéves előkészítés után elkészült a ceginfo.hu honlap, így már ennek felhasználásával készítettük idei kiadványunkat. Az aktuális információkat, céges mérlegeket, tulajdonosi hálót és még tengernyi hasznos információt tartalmazó új szolgáltatás külön erénye − ez főleg a cégvezetőknek fontos! −, hogy egy kattintással elemzések sora jelenik meg a kiválasztott vállalkozásról. Vagyis nemcsak a múlt, de a jövő is megnyílik az érdeklődő előtt...
Én és a kisöcsém
Hogy ez számunkra miért lényeges? Nos, a világ sok országával ellentétben, nálunk a személyes és a cégvagyon összefonódik. Az alapító-tulajdonos értelemszerűen magáénak tekintette a gyárat, irodát, cégautót és cégnyaralót is − miért is ne tette volna, hiszen voltaképpen mindez tényleg az övé. A cégvagyon tehát egyenlő a magánvagyonnal. A gond csak az, hogy a válsághelyzetben elértéktelenedő cégvagyon egyben a magánvagyon zsugorodását is jelenti, hiszen a hazai gazdagok jelentős része nem \"terítette szét\" − szaknyelven nem diverzifikálta − vagyonát. Az immár öt éve tartó válság különösen súlyos következményekkel járt, hiszen a magánvagyonok jórészt ingatlanokban öltöttek testet, amelyek értéke 2008 óta fokozatosan csökkent, míg az ezekre felvett devizahitelek forintban mért törlesztőrészletei ugrásszerűen emelkedtek. Ebből − a lakástulajdonosokra és a devizahitellel autót vásárlókra is érvényes − csapdahelyzetből nehezen lehetett kiutat találni...
Tőzsde híján
A cégvagyon vagy cégérték ideális mérőszáma a tőzsdei árfolyam. Ez ugyanis jól mutatja a piac értékítéletét: amennyit ér egy részvény, annyit egy vállalat − felszorozva persze a részvények számával. A baj csak az, hogy nálunk kevés cég található meg a budapesti értéktőzsdén, vagyis a részvényalapú mérésre nincs lehetőség. (A kevés tőzsdei cég értékét a március végén érvényes árfolyam alapján számoljuk.)
Számunkra maradt tehát a saját tőke. Ez mutatja meg legjobban a cég értékét, hiszen minden lényeges adatot tartalmaz. Ha ehhez hozzávesszük a vállalkozás kintlévőségeit és adósságállományát, akkor megközelítőleg pontos képet kapunk a pillanatnyi értékéről. Minden évben ezt tekintjük számításaink alapjának, amihez jön még az elmúlt években a tulajdonosok által felvett osztalék − és persze a magánvagyon.
Ingatlan, műtárgy, készpénz
A magánvagyon felmérése talán a legnehezebb, hiszen itt nem publikus adatokról van szó. Egy villa piaci értékét még talán meg lehet saccolni, de egy festmény- vagy műkincsgyűjteményét szinte lehetetlen. Ezért döntöttünk úgy három évvel ezelőtt, hogy a nagy magángyűjteményeket − Kieselbach, Nagyházi, Virág-Törő − kivesszük a listából, hiszen még csak a körülbelüli értéküket sem lehet meghatározni. Hasonlóképpen eltekintettünk a tekintélyes vagyont felhalmozó ügyvédek és orvosok \"listázásától\" is. Az ő vagyonuk ugyanis éppúgy áttekinthetetlen és megbecsülhetetlen, s mint ilyen, ellentmond másik alapelvünknek, a transzparenciának.
Igazolt hiányzók
Nem beszélhetünk átláthatóságról a politikusok és a politikai holdudvar esetében sem. A parlamenti képviselők és kormányzati tisztségviselők vagyonnyilatkozatai megmosolyogtatják az ilyen kimutatások olvasóit. Ezek ugyanis inkább groteszk \"görbe tükrök\", semmint valós elszámolási nyilatkozatok. Hát még ha valaki személyesen ismeri is a pazar autókon utazó elegáns wellnesshotelok rendszeres vendégeit... és persze a holdudvarukat alkotó személyeket. A politika első és második vonalába, valamint a gazdasági \"támogatók\" közé sorolhatók vagyona bizonyára sok esetben felülmúlja az idei lista ötmilliárdos \"belépőszintjét\", de mivel egyáltalán nem transzparens vagyonosodás termékei, ők sem kerülhetnek a hazai vagyonosok 100-as listájára. Talán jobb is így, hiszen ha nem így tennénk, jogosan érhetne a vád: gyanús vagyonokat \"fehérítünk ki\" egyszerűen azzal, hogy a tisztességes üzletemberek között szerepeltetjük őket.
Hol van a pénz?
Korszakhatár volt az elmúlt év az offshore-vagyonok esetében is. Az egyre szigorodó nemzetközi előírások miatt nehezebb lett adóparadicsomokba \"menekíteni\" a vagyont. Sőt a svájci banktitok is recseg-ropog. A vagyonok hazahozatalát, azaz kifehérítését adókedvezménnyel kívánta elősegíteni a kormány. A sokadik alkalommal meghirdetett adóamnesztia eredményét − néhány száz milliárd forint \"hazaterelését\" − ugyan hatalmas sikernek értékelte a kormány, de becslések szerint a külföldön lévő több ezer milliárdos hazai magánvagyonnak így is csak a töredéke tért haza - pár órára. Az amnesztiának ugyanis nem volt kitétele, hogy a pénznek itthon is kell maradnia. A külföldi pénz tehát jött − és ment.
Válogatott szereplők
Az idén 12. alkalommal elkészített lista szereplői közül sokan régi ismerőseink. A rendszerváltáskor indult nagy generáció tagjai azonban lassan a nyugállomány felé közelednek. A generációváltás legbiztosabb jele, hogy egyre több név mellett szerepel az \"és családja\" kitétel. Lány- és fiúgyermekek, sőt néhány esetben már unokák veszik át a cégek irányítását − nem mindig sikeresen. A családi vállalkozások esetében ugyanis a bebukási arány kétharmados: vagyis három családi cégből csak egy esetében sikeres a váltás. A nemzetközi tapasztalatok is jól mutatják, hogy szükség van a tudatos felkészülésre, felkészítésre, mert e nélkül több mint kockázatos a generációváltás. Szintén érdekes fejlemény, hogy a főváros dominanciája mintha gyengülőben lenne. Egyre több gazdag lép fel a régiós listákról az országosra, és bizonyítja be, hogy teljesen mindegy, hogy hol, jó ötlettel és kellő kitartással bárhol el lehet érni kirobbanó üzleti sikert.
...és végül
A becsléseket kritizálók egyik fő érvét nehéz cáfolni. A vagyonbecslés ugyanis részben mindig szubjektív. Egy irodaház, üzem − hogy a szolgáltatásokról ne is beszéljünk − becsült értéke, főleg a válság közepette, igen eltérő lehet. Csak az a biztos, ha valaki megvette és kifizette a vételárát. Ezzel ugyanis már nem lehet vitatkozni. Ősi igazság ez, de úgy tűnik, örök érvényű. Ezért mi is annak tekintjük...
