Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Alaposan átalakult a kínai dollármilliárdosok tábora tavaly. A sanghaji piackutató-lapkiadó Hurun Report Inc. által készített, az ezer leggazdagabb kínait tartalmazó listára 2012-ben 251 milliárdos került fel, hússzal kevesebb, mint egy évvel korábban (hat éve még csak tizenöten lépték át ezt a határt). A 2012. augusztusi állapotot tükröző felmérés szerint az ezrek közé most 290 millió dollár volt a belépő, szemben a 2011-es, rekordnak számító 320 millióval. Az idők változását jól mutatja, hogy tavaly csak 291-en gyarapodtak, 496-an viszont vagyonvesztéssel voltak kénytelenek szembenézni; 37 olyan "szegény gazdag" is akadt, aki javainak több mint a felét elvesztette (főleg a textiliparban és a kiskereskedelemben).
Nagy fordulat, hogy most először nem az ingatlanszektor a boldogulás fő forrása: a 2012-es bajnok a feldolgozóipar volt, alapvetően innen eredezteti vagyonát a felső ezer 20,1 százaléka. Az ingatlanágazat azért csupán 0,2 százalékponttal maradt el ettől, az utána következő szektor, a pénzügyek és befektetések viszont már csak a szupergazdagok 8,5 százalékát adta.
Az élelmiszeripar összességében a 11. volt az ágazati rangsorban − ám innen került ki az egész lista vezetője. Kína leggazdagabb embere az üdítőital-király Cung Csing-hou, a Wahaha Group tulajdonosa, aki családjával együtt 12,6 milliárd dollárt mondhat magáénak, ez a legnagyobb összeg a lista összeállításának kezdete óta. Cung először 2010-ben került élre, 12 milliárd dollárral, 2011-ben viszont át kellett engednie a trónt az akkor 11 milliárddal rendelkező Liang Veng-ennek. Utóbbi, a Sany gépgyártó tulajdonosa most az 5. lett 7,3 milliárdos vagyonnal. Róla azt is érdemesnek tartották kiemelni, hogy egyike annak a hét személynek, akik a lista szereplői közül delegáltként jelen voltak a Kínai Kommunista Párt 18. kongresszusán.
Szupergazdagnak lenni nem feltétlenül éri meg Kínában: mint az angol nyelvű állami Global Times a mostani Hurun-jelentés után rámutatott, az ilyen listákon szereplők 17 százaléka ellen indult már büntetőeljárás, sőt kivégzésre is volt példa. Ez a napilap szerint azt igazolja, hogy Kínában még mindig nagyon homályos feltételek mellett lehet üzleti tevékenységet folytatni − az utóbbi három évtizedben hatalmas vagyonok jöttek létre, ám a jogi keretek változása ezzel nem tartott lépést. Az üzleti élet szereplői profitot akarnak elérni, és ha ez nem megy a törvényes keretek közt, akkor feljogosítva érezhetik magukat illegális ügyletekre, illetve arra, hogy pénzüket hatalomra váltsák − tette hozzá a lap. Lehet persze az erkölcsi hiányosságokra hivatkozni, ha valaki kegyvesztett lesz, de hogy a leggazdagabbak 17 százaléka így járhatott, az mégis arra figyelmeztet, hogy nagy bajok vannak az üzleti környezettel.
A Global Times Csou Cseng-jit hozta fel példának: a Shanghai Nongkai Development Group volt elnöke valamikor a 11. leggazdagabb kínai volt (a Forbes-lista szerint) − most 16 éves börtönbüntetését tölti, mert hamis beszámolót adott tőkeemeléséről. A lebukott szupergazdagok zöme a kormányzati kapcsolatoknak köszönheti vesztét, az ítéletig is eljutók többségét valamilyen vesztegetési üggyel fogják meg.
