Egy sportautó birtoklása nagyon jó érzés − tudni azt, hogy a miénk, élvezni az erejét és persze begyűjteni az irigykedő pillantásokat. Legalábbis valahogy így vélekednek azok, akiknek még sosem volt több tíz millió forintot érő sportkocsijuk, ellenben annál inkább vágytak rá. Nem véletlen, hogy van, aki szerint a gazdagság ott kezdődik, amikor valaki megveszi annak a sportautónak a jelenlegi változatát, amelynek képe egykor kint volt a szobája falán is.
Persze látványos és gyors autóval közlekedni csak a legritkább esetben okoz a várakozásoknak megfelelő katarzist. A városi dugóban ugyebár mindegy, hogy 100 vagy 500 lóerős autója van valakinek, autópályán pedig − bár elvileg lehetne száguldani − a folyamatos traffipaxos ellenőrzés, illetve a postán érkező befizetendő csekkek okoznak több feszültséget, mint örömöt. És akkor még nem is beszéltünk a közterhekről, a pár száz kilométer után kiszáradó tankokról és a sportautós élet kisebb-nagyobb bosszúságairól. A sok negatívum mellett persze akadnak valóban élvezetes kilométerek is, de ezek drasztikus növelésére jobban tesszük, ha mondjuk, Dél-Olaszország kacskaringós útjai mellé költözünk.
A sportautó-birtoklás legjobb, egyben legritkább pillanata, amikor büntetlenül taposhatjuk padlóig a gázt és anélkül kanyarodhatunk kilinccsel előre, hogy közben bárkit is veszélyeztetnénk. Ehhez pedig nem is kellenek okvetlenül a bankszámlán heverő tízmilliók, elég, ha van pár tíz-, esetleg százezer forintunk és a megfelelő versenypálya környékén járunk. Itt ugyanis az autók bekerülési árának töredékéért próbálhatjuk ki azokat, vagy ülhetünk be egy hivatásos sofőr mellé, olyan élményeket szerezve ezzel, amelyeket jó eséllyel soha az életben nem felejtünk el.
A közel-keleti Dubai Autodrome versenypályán nemcsak a sokaknál vágyak tárgyát képező Audi TT-kkel vagy Subaru Impreza STI-kel tehetjük próbára képességeinket, hanem az Audi RS5 vagy a több mint 500 lóerős R8 is elvihető egy-egy körre. Az arabokénál is izgalmasabb választékot kínál Las Vegas, ahol a legújabb Ferrarikról kezdve a Lamborghiniken, a Porschékon és a Corvette-en keresztül egészen a Mercedes SLS AMG modelljéig mindent kipróbálhatunk. A két legkedvezőbb árú modell a Corvette és a Porsche Cayman R, amelyekkel öt kört lehet megtenni a pályán 200 dollár ellenében, míg a legdrágább sportautós kaland a Lamborghini Aventador nevéhez fűződik, de még azzal is csupán 500 dollárba kerül öt kör. A legizgalmasabb program az, amikor valaki az összes autó kipróbálására fizet be, ami esetünkben 14 autót, 70 kört és 3500 dollárt jelent.
Olyan egzotikus modelleket, mint például a Bugatti Veyron sajnos egyik helyen sem tartanak, igazi versenyautókat viszont igen. Egy Formula-autóval menni a versenypályán egészen más hangulatú, mint sok száz lóerős sportautóval, már csak azért is, mert ezekben a bukósisakba húzott fejünk kilóg a karosszériából, ami még intenzívebbé teszi az élményt. A legtöbb komoly versenypályán lehetőségünk van kipróbálni egy-egy ilyet, ám viszonylag kevés helyen lehet egy, egykor a Forma−1-ben rajthoz álló versenyautó volánja mögé ülni. Nagy-Britanniában azonban erre is lehetőségünk van, méghozzá nem is kimondottan drágán. A bő 1500 fontos csomagár tíz kört tartalmaz egy korábbi F1-es autóval, aminek teljesítménye − a motor élettartamára való tekintettel − erősen vissza van fojtva, az élmény ugyanakkor még így is nehezen feldolgozható.
Persze a Formula-autókon túl is léteznek izgalmas versenyautók, amelyeket alkalmasint ki lehet próbálni. Az F1-nél jóval lazább atmoszférájú amerikai sorozatokban egyszeri rajongóként is viszonylag könnyen egy versenyautóban találhatjuk magunkat. Egy Nascar-autót például már bő 400 dollár körüli összegért is vezethetünk, a kétezer dolláros csomagban pedig már közel 300 km/órás sebességgel az oválpályás száguldás is benne van. Ennél is gyorsabbak az IndyCar autói, amelyeket nemcsak vezetni lehet, de − a kétüléses modelleknek hála − utasként élvezni is. Ennek feltétele csupán annyi, hogy ne legyünk két méternél magasabbak és 125 kilónál nehezebbek.
