Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Második konferenciáját tartotta a múlt hét csütörtökén az Equilor Fine Art a nemzetközi és hazai műtárgypiac irányairól, a műtárgy-befektetési lehetőségekről. Ezen a területen speciális és összetett szakértelemre van szükség az eredményességhez - értettek egyet előadásaikban és a kerekasztal-beszélgetéseken a hazai piac meghatározó szereplői. Golovics Lajos művészettörténész, az első magyar festménybefektetési portál, a mukincs.com létrehozója (NAPI Gazdaság, 2007. március 26., 12. oldal) arról beszélt, hogyan lehet eredményesen felhasználni a weboldalán elérhető információkat, adatokat. Segítségükkel nem kell egy aukción két perc alatt érzelmi döntést hozni, előre meg lehet határozni azt a pontot, ahol még racionálisan viselkedik a licitáló és jó áron vásárol. Össze lehet hasonlítani a kiválasztott művész árfolyamát más művészekével, az adott művész, illetve festmény hozamát más befektetési formákéval. Megtudható a kiválasztottak aukción előforduló műveinek száma és elkelési aránya, grafikonon láthatóak a licitindexek, a művek eredeti és inflációval korrigált ára és sok más adat is. Einspach Gábor a Raiffeisen private banking üzletágának szakértőjeként a műtárgyfedezetű bankhitelezésről tartott előadást; ez a szolgáltatás Magyarországon egyedül a Raiffeisennél vehető igénybe (és az osztrák bank is csak nálunk foglalkozik ilyesmivel). Ez a szabad felhasználású hitel bármilyen devizában felvehető, minimum 20 millió forint értékben, maximum 5 évre. Jellemzően festményekre adnak pénzt, ezek kézi zálogként bekerülnek a bank műtárgyak tárolására kialakított páncéltermébe. A piaci értéket két igazságügyi szakértő határozza meg, a folyósítható összeg általában annak 30-40 százaléka; kikalkulálásánál az aukciós értékesítés a mérvadó. Az elmúlt tíz évben nem volt példa arra, hogy a zálogot aukcionálni kellett volna, minden tulajdonos kiváltotta a képét. A közeljövőben art banking üzletág kiépítését tervezik, amelybe a bértárolás, az értékbecslés, a restaurálás, az aukciókon való részvétel és a műkincspiaci tanácsadás is beletartozna. Soraya Stubenberg, a Sotheby’s magyarországi képviselője és az Uniqa Biztosító szakértője a műtárgyak biztosításának lehetőségeiről, feltételeiről beszélt, ezzel az Uniqa 1999 óta foglalkozik Magyarországon. Stubenberg úgy látja, hogy a gyűjtés nemcsak szenvedély, hanem életstílus is, a gyűjtők szeretnek sokat beszélni megszerzett tárgyaikról, életmódszerűen szerzik az információkat. Ezt az igényt figyelembe kell venni a biztosítótársaságnak is, ezért szaktanácsadást is nyújtanak, és rendkívül fontosnak tartják a személyes kontaktust ügyfeleikkel. A tárgyról azonosító készül, lefényképezik, leírást készítenek róla és a tulajdonossal egyeztetve megegyeznek az értékében (így egy káreseménynél már nincs helye vitának). A biztosító és a műtárgyfelügyelet adatai szerint a műkincslopások száma nem túl magas Magyarországon, és nem annyira közintézményektől lopnak, mint inkább magánlakásokból. (A világon egyébként a tolvajok által legkedveltebb művészek sorát a következők vezetik: Picasso 388 művel, Miró 326-tal és Chagall 264-gyel. A kiemelkedő alkotások esetében jellemző az art napping, mikor is az elrabolt műveket visszavásárlásra felajánlják a tulajdonosoknak.) A legnagyobb érdeklődésre számot tartó előadást az amerikai Hopewell Norwood tartotta, aki Európa legjelentősebb művészeti befektetési alapjának, a 2000-ben alakult The Fine Art Fund (UK)-nak a társigazgatója. Gereben Katalin, a konferencia szervezője azt mondta, hogy Norwood meghívásával azt szerette volna bemutatni, mennyire átgondolt és szisztematizált a működése egy ilyen alapnak. A globális műtárgypiac éves forgalma nagyjából 30 milliárd dollár, és nem korrelál a részvénypiacokéhoz. A műkincs jellemzően konzervatív befektetési formának számít, a komoly vevőket nem befolyásolja részvényportfóliójuk aktuális helyzete - mondta Norwood. A Fine Art Fund I. tízéves, zárt végű alapja 2004 végén zárt először, és jelenleg 46,7 százalékos hozamnál tart. Közben elindították a Fine Art Fund II.-t, a kínai művészeti alapot, idén nyárra az indiai, ősszel pedig a közép-európai alap elindítását tervezik. (A kínai művészet esetében a minimális befektetési összeg 250 ezer dollár, az indiainál 100 ezer dollár.) A felvásárolt műtárgyakat évente újraértékelik a Christie’s és a Sotheby’s szakértői, és mivel ők általában alábecsült értékeket adnak meg, saját szakértőikkel is átnézetik az anyagot (általában ők is 20 százalékkal a valódi értékesítési árak alatti értékeket állapítanak meg). Beszerzőik, akik ajánlásokat tesznek, hogy mit vásároljon meg az alap, jól ismerik a piacot és a sikeres eladások után jutalékot kapnak. Néha vásárolnak aukciókon, de ez nem jellemző; ahogy Norwood fogalmazott, jobban szeretik azokat az üzleteket, amikor magánúton tudnak vásárolni, kihasználva, hogy nagy tőke áll rendelkezésükre. Példaként azt az esetet említette, amikor egy idős európai hölgy régi mesterekből álló, 4 millió dollárt érő gyűjteményét 2 millió dollárért tudták megszerezni, mert képesek voltak öt nap alatt lebonyolítani az ügyletet. A ma 52 művet tartalmazó I. alapba régi mestereket és impresszionistákat vásároltak elsősorban; általában tíz hónapig tartanak meg egy képet, és a piaci kereslettől függően adják el, nem pedig előre eltervezett időpontban. A II. alapba kortársakat is vásárolnak, itt különösen fontosak a jó információk. Egy német kortárs mester esetében például előre tudták, hogy kiállítása lesz Miamiban az Art Bazel támogatásával, így még előtte vásároltak tőle jelentős műveket, melyeket a tárlat után 30-40 százalékos áremelkedéssel tudtak eladni. Az igazi problémának Norwood azt tartja, hogy nem eléggé likvid ez a befektetési forma: általában tízéves ciklusokban gondolkoznak, de legalább három-hat évig fent kell tartani ezeket a befektetéseket. Igaz, egy főmű értéke akkor sem fog teljesen eltűnni, ha a piac lefelé megy, ellentétben a vállalati részvényekkel, amelyek értéke akár le is nullázódhat.
