Hiperinflációról abban az esetben beszélhetünk, amikor a havi árszínvonal emelkedésének mértéke meghaladja az 50 százalékot. Ez a jelenség óhatatlan velejárója a háborús és a szorosan azt követő időszakoknak. „Kirívó példa erre az I. világháború utáni Németország, ahol 49 óránként duplázódtak meg az árak. A háborús jóvátétel, az ipari központok megszállása és a termelés visszaesése mind-mind ezt a hiperinflációt táplálta” – mondta Czeczeli Vivien adjunktus.

Az állami ilyekor pénznyomtatással védekezik, ami viszont óhatatlanul pénzromláshoz vezet. Érdekesség, hogy a magas infláció nem kerülte el a győztes országokat sem 1918 után, hiszen az Egyesült Államokban és Nagy-Britaniában is kétszámjegyű  volt a pénzromlás mértéke.

Az infláció keresleti és kínálati oldalról is kialakulhat. Az előbbire jó példa a magyarországi 2018-as SZJA-visszatérítésnek és a 13. havi nyugdíjnak is megmutatkozik az inflációs hatása pár hónapon belül. A kínálati hiány eklatáns példája a chiphiány, amely szintén árakat felverő hatással bír. Az energiahordozók esetében is ugyanez a helyzet.

1944 és 1945 között a pengő értéke az 1/62-ére esett vissza. Háborús pusztítás, kifosztott, lerombolt ország, éhínség és hiperinfláció. Magyarország borzasztó nehéz helyzetbe került, a megtakarítások értéke villámgyorsan eltűnt így. Ilyenkor az emberek a cserekereskedelem felé fordultak, hiszen a pénz az semmit nem ért

– világította meg a helyzetet Czeczeli Vivien. A magyar hiperinfláció világrekord, abban a tekintetben, hogy 15 óránként megduplázódtak az árak.

 

  • Milyen lehetőséggel élt a magyar állam, hogy letörje ezt a brutális hiperinflációt?
  • 1946-ban bevezették a forintot. Hogyan hatott ez a gazdasági stabilitásra?
  • A központilag szabályozott fix árak hogyan hatottak a termelésre?
  • Ma melyik országokban üti fel a fejét a hiperinfláció?

 

Mindezekre a kérdésekre választ kapunk az Economx gazdasági podcastjából, a Krachból.