Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
2026. május 29-én az Egyesült Államok legnagyobb tőzsdén kereskedett olajpiaci alapjának, a United States Oil Fund-nak (röviden USO, mely egyébként a West Texas Intermediate Light Sweet Crude Oil árfolyamát követi le) 19,66 millió részvényét shortoltak, azaz adtak el rövidre.
Ez az akkori számított közkézhányad (azaz a piacon megvehető részvényállomány) 145,4 százalékának felelt meg. Azaz a befektetők több papírt vettek kölcsön eladásra, mint ahány egyáltalán aktívan forgott.
A 145 százalékos shortarány természetesen nem azt jelenti, hogy a Wall Streeten mindenki az olajár összeomlására fogadott. Hiszen ugyanekkor nagyon sokan vásárolták ugyanezt az alapot, ahogyan más olajárhoz kötött befektetéseket is.
Short és short között is van különbség
A shortoló kölcsönvesz egy értékpapírt, eladja, abban bízva, hogy később olcsóbban vásárolhatja vissza. Az utóbbi lépés szükségszerű, hiszen a papírt egyszer vissza kell adni eredeti tulajdonosának, természetesen megfizetve az időszaki kamatokat is.
A rövidre eladást sokszor a jövőbeni árfolyammozgással kapcsolatos pesszimizmus jeleként értékelik, és ez nem véletlen. Hiszen a fentiek miatt jellemzően akkor köt valaki ilyen ügyletet, ha áresésre számít. Szemben az emelkedésre spekuláló vevőkkel, azaz longosokkal.
A pesszimizmus mértékének értékelését nehezíti, hogy legalább négy különböző short mutatót haszálnak. A részvények nyitott shortállománya mellett sokan követik a határidős piaci bruttó shortpozíciót, a longokkal csökkentett nettó short pozíciót, és az adott napon kötött shortok volumenét is.
A U.S. Commodity Futures Trading Commission 2026-os Commitments of Traders – Petroleum jelentésében például július 7-én a managed money kategóriában 129 072 WTI-short kontraktust tartottak, de mellettük 193 113 long kontraktusuk is volt. Vagyis a csoport nettó pozíciója még mindig körülbelül 64 ezer kontraktusnyi long maradt.
Megállapítható tehát, hogy a magas short volumen ellenére nagyobb fogadás volt a WTI emelkedésére (long), mint csökkenésére (short). Az is igaz persze, hogy ez az összefüggés nagyon extrém esetektől eltekintve szinte mindig érvényes.
A pesszimisták számának emelkedése nem csak a WTI, hanem a Brent piacán is megfigyelhető. Ole Hansen, a Saxo Bank nyersanyagpiaci stratégája szerint 2026 júniusának végén nagyjából 1,2 long pozíció jutott egy shortra, ami történelmi mélypont közeli érték. De még ez sem jelenti azt, hogy a befektetők összességében nettó shortban ültek volna.
A piac már a békét árazza
Az olajár geopolitikai válság idején nemcsak a hordók valós költségét árazza, hanem a jövőben várható kockázatokat is. Ha veszélybe kerül a Hormuzi-szoros forgalma, drágul a hajózás biztosítása, aknaveszély vagy finomítók kiesése fogja vissza a kínálatot, akkor az ár ugyanúgy nőhet, mint fizikai hiány esetén.
Az elmúlt hetekben a shortolók nem azért adtak el, mert szerintük nincsen ellátási probléma, hanem azért, mert azt gondolták, hogy a helyzet rendeződni fog. Optimizmusra adott okot például az International Energy Agency 2026-os Oil Market Report - July 2026 jelentése, mely szerint a globális kínálat júniusban egyetlen hónap alatt napi 4,1 millió hordóval emelkedett, főként a Hormuzon áthaladó forgalom részleges helyreállása miatt.
Ez a javulás magában is erős érv az áresés mellett, de nem jelentett teljes normalizálódást. A kínálat ugyanis még mindig napi 9,4 millió hordóval marad el a háború előtti szintektől. Így a short esetében komoly kockázat lehet egy újabb katonai incidens okozta áremelkedés.
A magas ár ráadásul hosszú távon saját maga ellen hat. A háborús drágulás visszafogja a közlekedést és az ipari termelést, és az importáló országok is kevesebb energiahordozót tudnak vásárolni. Mire a kiesett közel-keleti kínálat részben visszatér, már gyengébb kereslettel találkozik, így az ár akkor is csökkenhet, ha a piacon nem lesz túlkínálat.
Ezt erősíti a Közel-Keleten kívüli termelés növekedése. Az OPEC 2026. júliusi jelentése napi 0,6 millió hordós bővülést várt az együttműködésen kívüli országoktól, elsősorban az Egyesült Államoktól, Brazíliától, Kanadától és Argentínától. Ez elég lehet ahhoz, hogy a válság enyhülése után túlkínálati félelmeket keltsen.
A kormányok nagyon is látható keze
Az áresésre spekulálok a politika támogatására is számíthatnak. A tartósan magas olajár ugyanis növeli az inflációt, rontja a fogyasztói hangulatot és így komoly politikai költséget okozhat. Ezért a kormányok stratégiai készleteket szabadíthatnak fel, szankciós kivételeket adhatnak, termelésbővítést ösztönözhetnek vagy diplomáciai alkukat sürgethetnek.
A stratégiai készletfelszabadítás azonban csak időt vásárol. Az amerikai stratégiai olajkészletek 2026 júliusára több évtizedes mélypont közelébe süllyedtek. Azaz a piacnak azt is figyelembe kell vennie, hogy hány hordót tud beáldozni Washington az energiabiztonság veszélyeztetése nélkül.
A shortrakéta
A feltorlódott shortok miatt egy kedvezőtlen geopolitikai hír nagyobb áremelkedést okozhat, mint egy kiegyensúlyozott piacon. Ha megszakad a Hormuzi-szoros forgalma, váratlan készletcsökkenés érkezik vagy az OPEC termelésvágást jelent be, és az ár emelkedni kezd, akkor a shortolók elkezdenek veszteséget felhalmozni.
A veszteségek pedig egy idő után túlságosan fájdalmasak lesznek. Ekkor a spekulánsok inkább lezárják a pozíciójukat, ezzel limitálva a bukásuk mértékét. Mivel a zárás a kölcsönvett papír visszaadását jelenti, így ez vásárlással jár. Ez pedig áremelő hatású.
Ha a shortok állománya jelentős, akkor ez a folyamat komoly öngerjesztő spirállá válhat. Egyes rövidre eladók pozíciózáró vételei annyit emelnek az árfolyamon, hogy ez már más shortoknak is fájdalmas lesz. Erre ők is venni fognak, ami újabb csoportok fájdalomküszöbét üti át, ami további vásárlásokat eredményez.
Ez a folyamat néha nem spontán módon alakul ki, hanem profitéhes spekulánsok indítják be. Ha azt gondolják, hogy a láncreakció esélye magas, akkor vásárolni kezdenek. Ha igazuk van, akkor a shortosok egymást taposva követik őket saját vételeikkel. Így a folyamat elindítója komoly nyereséget érhet el a saját vásárlásain.
Ezt a folyamatot hívjuk a shortosok sarokba szorításának. Egy ilyen short squeeze esélyét ugyanakkor mérsékli az olajpiacok magas forgalma. Ha adott terméknek sok vevője és eladója van, akkor jelentősebb ármozgások eléréséhez akkora tőkére lenne szükség, ami nem igazán áll a legtöbb reményteli spekuláns rendelkezésére.
Konklúzió
Azaz a szélsőségesen magas shortállomány azt a várakozást mutatja, hogy sokan vannak a piacon, akik szerint az olajár a mostani szintekről inkább csökkenni fog. Ám ez a jelentős tábor paradox módon megemeli egy váratlan és nagymértékű áremelkedés esélyét is.
A befektetők jelentős része ma a kereslet gyengülésére, állami beavatkozásokra, a nem OPEC-termelés növekedésére és a kereskedelmi útvonalak helyreállására spekulál. Ám ez a fogadás olyan koncentrálttá vált, hogy egy váratlan negatív hír könnyen ellenkező hatást eredményezhet, és komoly árrobbanást hozhat az áresés helyett.
A szerző Sebestyén Géza, a BCE docense és az MCC Gazdaságpolitikai Műhelyének vezetője.
A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik az Economx szerkesztőségének álláspontját.