Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
A világ gazdagjainak legalább a fele (egyes becslések szerint a 70 százaléka) nem vesz igénybe private banki vagy vagyonkezelői szolgáltatásokat - szögezi le kiindulópontként az a tanulmány, melyhez a Davies Hickman Ltd. végzett felmérést a BT Global Services megbízásából. A kutatás célja az volt, hogy feltárják a private banking számára kínálkozó kihasználatlan területeket, illetve az üzletág mai működésének problémáit - ehhez 50 interjút készítettek bankárokkal, vagyonkezelő menedzserekkel, illetve olyan gazdag emberekkel, akik besorolhatók a hnwi (high net worth individual) fogalma alá, vagyis egymillió dollárnál több befektethető vagyonuk van (a lakhelyükül szolgáló ingatlan nélkül).
A hnwi világát bevezetésként néhány számmal érzékelteti a jelentés: a Cap Gemini/Merrill Lynch közös vizsgálata szerint 2006-ban a világon 9,5 millió embernek volt egymillió dollárnál nagyobb szabad vagyona, ők összesen 37 200 milliárd dollár fölött rendelkeztek (Napi, 2007. október 28), 2010-re viszont az összvagyon becslések szerint 44 600 millárd dollárra rúg. A hnwi-k 64 százaléka öt országban él (az USA, Németország, Franciaország, Japán, Nagy-Britannia), ám a számuk négy másikban nő igazán gyorsan (Szingapúr, India, Indonézia, Oroszország). A hnwi-k vagyonának 20 százalékát ma tíz bank kezeli - ahhoz, hogy szélesebb kör férhessen hozzá ehhez az üzletághoz, a jelentés készítői szerint mindenekelőtt arra van szükség, hogy megértsék, hogyan gondolkoznak a gazdagok és mi motiválja őket. A gazdagok elsősorban erős személyes kapcsolatot akarnak vagyonuk kezelőjével - derült ki az interjúkból -, akitől elvárják, hogy felismerje egyéni szükségleteiket és annak megfelelően szélesítse szolgáltatásai választékát.
Megkönnyítendő a vagyonkezelők dolgát, a jelentés készítői pontokba szedték a private banking piacot meghatározó fogyasztói trendeket. "Én kerestem meg, én akarom megtartani" - vagyonhoz lehet jutni örökléssel, házassággal, válással is, de a többség maga kereste meg. Van, aki ebből azt a következtetést vonja le, hogy a pénz kezelését - akár részben - már másokra bízhatja, mások viszont abban is kihívást találnak, hogy maguk menedzseljék a vagyonukat. Akik teljesen a "csináld magad" megközelítést választják, azok között sokan vannak, akik korábban már megégették magukat a pénzügyi szolgáltatások piacán vagy sokat buktak egy nagy piaci hullámzásban. (Például a dotcom tündöklésén és bukásán.) Sok vagyonos ember érzi úgy, hogy munkájával már éppen eléggé hozzájárul a világ gondjainak megoldásához, és nem akar külön jótékonykodni. Egy erre szakosodott ügynökség igazgatója szerint adományok inkább a közepes jövedelműektől érkeznek, bár persze vannak olyan kiemelkedő filantrópok, mint Bill Gates vagy Warren Buffett.
Ezzel együtt a vagyonkezelő kiválasztásakor sokak számára fontosak az olyan szempontok is, mint az, hogy milyen kapcsolatokat, értékeket, kultúrákat hoz magával, milyen a cég beállítottsága. Ma, amikor számos országban egyre bizalmatlanabbak az emberek a kormányukkal, az egészségüggyel, az üzleti élettel vagy a médiával szemben, a pénzügyi szektor még viszonylag jól tartja magát. A megkérdezett private banki ügyfelek nemigen aggódtak amiatt, hogy elég akkurátusan kezelik-e a pénzüket, ezt adottságnak vették. A kételyek azonban erősödnek, hiszen sokakkal előfordult már, hogy pénzügyi tanácsadóik rosszul teljesítő termékeket ajánlottak vagy a kapcsolattartás színvonala maradt el a megígérttől.
Van, akit inkább az aggaszt, hogy mennyi pluszterhet rónak majd rá a szerződésében eredetileg nem szereplő szolgáltatások, többeknek pedig azzal van baja, hogy a pénzügyi ágazat olyan nyelvezetet és terminológiát használ, ami csak túlbonyolítja a dolgokat. A vagyonosok családi élete és munkája jellemzően minden, csak nem stabil. Válás, újraházasodás, mostohagyerekek, új állások, új vállalkozások, a világ több pontján szétszórt lakások, gyakori utazások - ezek mind azt igénylik, hogy szorosabb legyen az interakció az ügyfél, a pénzügyi szolgáltatók, a tanácsadók és a jogászok között. Ez állandó kihívás a bankoknak, hiszen folyamatosan menedzselniük kell kliensük ügyeit, miközben ebből nem biztos, hogy új bevételforrásuk származik - sőt, gyakori, hogy amikor valaki új életet kezd, akkor pénzügyi szolgáltatóját is lecseréli.
Összegzésként a kutatás megállapította, hogy túl sok az ügyfél, miközben túl kevés a jól képzett vagyonmenedzser. A bankároknak és a kapcsolati menedzsereknek a vagyonteremtésre kellene fokuszálniuk, és csökkenteniük kellene az adminisztrációra fordított időt. Ha a következő generációt is meg akarják szólítani, akkor javítani kell (információ)technológiai felkészültségüket és hátterüket, ugyanakkor tekintettel kell lenniük ügyfeleik kommunikációs preferenciáira. A biztonsági feltételek megteremtése és a rendszer működése nagyarányú beruházásokat igényel, miközben a szabályozási változások még tovább bonyolítják a helyzetet.
