Ahogy a pénzügyi szolgáltatások egyre inkább a digitális térbe költöznek, úgy nő azok száma, akik nemcsak kiszorulnak a rendszerből, hanem védtelen célpontjaivá válnak a kiberbűnözésnek. Miközben az online számlakezelés, a mobilbank és az azonnali fizetési rendszerek sokak számára már a mindennapok természetes részei, több százezer embernek a digitális pénzügyi világ idegen, elérhetetlen vagy egyenesen fenyegető.

A pénzügyi kiszolgáltatottság ma már nem pusztán a jövedelem hiányát jelenti, hanem azt is, hogy valaki nem rendelkezik megfelelő digitális eszközzel, nem tud eligazodni az online felületeken, és nem érti a legalapvetőbb pénzügyi fogalmakat sem. Az ilyen embereknek egy banki e-mail, egy online hirdetés vagy egy telefonon érkező ajánlat ugyanolyan hivatalosnak tűnhet, mint bármely más kommunikáció, miközben valójában egy jól álcázott átverésről van szó. A csalók pedig pontosan ezt a hiszékenységet, információhiányt és védtelenséget használják ki, a kevésbé edukált lakosság pedig még kiszolgáltatottabb helyzetben van.

Azt a kérdést is ide sorolhatjuk, hogy egyáltalán rendelkezünk-e bankszámlával. A jegybank adatai szerint több mint 10 millió lakossági bankszámlát tartottak nyilván Magyarországon, vagyis gyakorlatilag minden lakos rendelkezik bankkapcsolattal. A kép azonban ennél kicsit árnyaltabb, hiszen sokaknak van több számlája is. Egy, a Hitelintézeti Szemlében megjelent tanulmányból kiderül: a legfeljebb 8 általánossal rendelkező lakosság körében a bankszámla-birtoklás aránya 56 százalék, a bankkártya-tulajdonlásé pedig 57,5 százalék. Ez az arány jól mutatja, hogy a hátrányos helyzetűek a bankszektorból jelentősen kiszorulnak.

Rengeteg pénz forog kockán

A kiberbűnözés mára a világ harmadik legnagyobb gazdasági szegmensévé nőtte ki magát, és már nemcsak technológiai trükkök, hanem pszichológiai manipulációk révén is célba veszik a lakosságot és vállalkozásokat.

Magyarországon a digitális visszaélések száma és értéke az elmúlt 10 évben gyakorlatilag folyamatosan növekedett. A koronavírus-járvány időszakában felgyorsuló digitalizáció magával hozta a támadások növekedését is.

2024-ben több mint 226 ezer volt a sikeres visszaélések száma, értékben ez 41,9 milliárd forint volt. A csalások több mint 71 százalék a lakossági ügyfelek érintette, ez értékben 30 milliárd forint – derül ki a Magyar Nemzeti Bank (MNB) statisztikájából.

Típusok tekintetében az látszik, hogy a kártyás visszaélések sokkal gyakoribbak, mint az átutalásos csalások, ugyanakkor értékben utóbbiaknál sokkal nagyobb összegeket lopnak el a bűnözők. A kártyás visszaélések darabszáma megháromszorozódott, ezek értéke 7,7-szeresére nőtt 2020-ról 2024-re, míg az átutalásos visszaélések darabszáma 17,8-szorosára emelkedett, értékük 11,2-szeresre.

  • Kártyás visszaélések: 206 855 darab, 10,8 milliárd forint
  • Átutalás csalások: 19 362 darab, 31,1 milliárd forint

A visszaélések értékében Magyarország az uniós középmezőnyben helyezkedik el, a koronavírus alatt és az azt követő 1-2 évben ennél sokkal rosszabb helyen álltunk. Persze, az idei évben egyelőre stagnáló tendencia látszik, de a következő negyedéves adatokban lehet egy nagyobb ugrás, ami teljesen normális szezonális hatás.

Ők még nagyobb veszélyben vannak

Bár a digitális csalások bármely társadalmi réteget érinthetik, a tapasztalatok szerint a legnagyobb arányban azok esnek áldozatul, akik pénzügyileg és digitálisan is kiszolgáltatottak, nem edukáltak. Az ő életükben egy 10–20 ezer forintos veszteség nem egyszerű bosszúság, hanem a hónap túlélését veszélyeztető csapás lehet. Hiszen ahogy a Provident kutatása is rámutatott, jelenleg a lakosság 27,1 százaléka fizetéstől fizetésig él és egyáltalán nem tud félretenni. Ez az arány folyamatosan emelkedik: 2022-ben még „csak” 21,1 százalék volt, 2023-ban és 2024-ben ez már meghaladta a 25 százalékot, idén pedig elérte a 27,1 százalékot a megtakarítani képtelenek aránya.

A legtöbben nem is sejtik, hogy egy gyorshitel-ajánlat mögött nincs valódi szolgáltató, vagy hogy az „otthonról végezhető munka” néven hirdetett lehetőség valójában adatlopásra épül.

Azok, akik kiszorulnak a hagyományos pénzügyi szolgáltatások világából – például nincs bankszámlájuk vagy nem férnek hozzá digitális fizetési lehetőségekhez –, gyakran kényszerülnek alternatív, kevésbé biztonságos megoldásokra. Ezek a helyzetek újabb kaput nyithatnak a kiberbűnözők számára. Sok esetben egy ártatlannak tűnő e-mail, egy olcsó internetes ajánlat vagy egy közösségi oldalon küldött üzenet is elegendő lehet ahhoz, hogy valaki elveszítse a kevés anyagi tartalékát, vagy kiszolgáltatottá váljon személyes adatai révén. És sajnos pont ezek a nyitva hagyott „kapuk” okozzák a veszélyt, ugyanis a kiberbűnözők ezeket kihasználva a hátrányosabb helyzetű vagy kevésbé tudatos lakosságot támadják meg.

A kiberbiztonság kérdése tehát nem csupán technológiai vagy informatikai kihívás, hanem egyre inkább társadalmi igazságossági kérdés is.

Hiányzó tudás

A Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) legutóbbi erről szóló kutatása szerint a pénzügyi csalások áldozatainak túlnyomó többsége nem rendelkezik alapszintű pénzügyi tudással sem. A felmérés alapján a felnőtt lakosság 37 százaléka ellenőrzi, hogy a pénzügyi szolgáltató, akivel kapcsolatba kerül, valóban engedélyezett-e az adott országban. A hátrányos helyzetű csoportok, különösen az alacsony jövedelmű, kevésbé iskolázott vagy vidéki térségekben élő emberek körében ez az arány még alacsonyabb. Számukra sokszor nem létezik más információforrás, csak a közösségi média, a szomszéd ajánlása vagy egy jól hangzó hirdetés.

Kapcsolódó

Az is nyilvánvalóvá vált, hogy a digitális kirekesztettség nemcsak technológiai, hanem szociális kérdés is. Aki nem fér hozzá stabil internetkapcsolathoz, akinek nincs saját okostelefonja, vagy aki nem tudja értelmezni a pénzügyi szolgáltatások nyelvezetét, az nem tudja magát megvédeni – és gyakran azt sem tudja, hogy mit veszített el.

A digitális ügyintézés rengteg előnnyel jár, alapvetően megkönnyíti az életünket, ugyanakkor kiszorította a hagyományos megoldásokat, kapcsolattartási és fizetési formákat. Ebben a közegben a védelemhez való hozzáférés egyre inkább kiváltság, nem pedig alapjog.

Ha mégis hozzájutnak a digitális csatornákhoz

A probléma ráadásul önmagát erősíti: aki egyszer áldozattá válik, az gyakran teljesen elveszíti a bizalmát a rendszerben. Azok, akiket online hitellel vagy kamu álláslehetőséggel vertek át, később már egyetlen hivatalos ajánlatra sem szívesen reagálnak, és gyakran még a segélyszervezetek támogatásait is elutasítják, félve attól, hogy újabb csalás áldozatai lesznek. Így válik a kiberbűnözés hatása nemcsak egyéni, hanem strukturális problémává is.

A pénzügyi edukáció szerepe kulcsfontosságú, de jelenleg ez a tudás nem jut el azokhoz, akiknek a legnagyobb szükségük lenne rá. Az iskolai programokon túl alig van olyan kezdeményezés, amely valóban képes megszólítani az időseket, a mélyszegénységben élőket vagy azokat, akik nem használják napi szinten az internetet. A tanácsadás sok esetben elérhetetlen számukra, a digitális pénzügyi ismereteket pedig nem könyvből, hanem tapasztalati úton kellene megtanulniuk – de ehhez sincs megfelelő infrastruktúra.