A dokumentum szerint a Monetáris Tanács áttekintette a gazdasági és pénzügyi folyamatok alakulását. Értékelése szerint a forint árfolyamának elmúlt időszakban tapasztalt gyengüléséhez a korábbi közleményekben jelzett tényezőkön túl a nemzetközi befektetők kockázati prémiumelvárásainak növekedése is hozzájárult. Az árfolyam alakulását és a 2002. második felében és 2003-ban várható gyorsuló gazdasági növekedést is figyelembe véve a tanács szigorítást látott szükségesnek azért, hogy 2003. végére az infláció ne haladja meg a 4,5 százalékot. Így 2002. július 9-i hatállyal 50 bázisponttal 9,00 százalékról 9,50 százalékra emelte a jegybanki alapkamatlábat.
A kamatdöntést megelőzően Nagy Márton, az ING Vagyonkezelő elemzője úgy vélekedett, hogy a napokban kialakult 250 forintos euróárfolyam mellett nem érhető el a 2003 végére kitűzött inflációs célsáv felső szélét jelentő 4,5 százalékos fogyasztói árindex sem, azaz az MNB-nek lépnie kell. A szigorítás mellett szól az is, hogy a piac 0,5 százalékpont kamatemelést már beárazott a kötvényárakba - mutatott rá Kaposi Zsolt, az OTP Bank Rt. elemzője.
Voltak persze a kamatszint változatlanságára számító szakértők is, ám közöttük nem volt egyetértés a jegybankárok feltételezett motivációit illetően. Kovács György, a DZ Bank elemzője szerint a legutóbbi kamatemelés óta nem látott napvilágot olyan makrogazdasági adat, amely a kölcsönzés költségeinek emelését indokolná, a jövő év végi inflációs cél elérésére a jelenlegi feltételek mellett is van esély. Másképp vélekedett Nyeste Orsolya, a Postabank közgazdásza, aki szerint fundamentálisan ugyan indokolt lenne a kamatemelés, de feltételezhető, hogy az MNB döntéshozói inkább megvárják a Pénzügyminisztérium álláspontját a középtávú makrogazdasági pályával kapcsolatban. Akadt olyan szakértő is, aki korábban úgy vélte, hogy a jegybanknak ugyan minden oka meglenne a kamatok feljebb vitelére, a monetáris szigorítás eme fegyverét azonban kritikusabb időkre tartogatja az MNB, így ma még nem veti be.
