Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
A külföldi befektetők legnagyobb része Magyarországra 1989 óta Németországból jött, kereken 10 milliárd eurót fektettek be, ma jóval több mint 200 ezer magyar alkalmazottjuk van és több mint egynegyedét adják a magyar nemzeti összterméknek.
A német tőkével működő vállalkozások 2001-ben az előző évihez képest átlagosan 33 százalékos forgalmi és 36 százalékos bevétel-növekedést értek el. A vállalkozások költségei is 28 százalékkal nőttek. Még ha a költség-növekedés majdnem ugyanannyi is, mint a bevételek emelkedése, a vállalkozások szempontjából így is kifejezetten jó eredmény realizálódik (minden adat bruttóban, forintértéken értendő). 2002-re a vállalatok 24 százalékos forgalomnövekedéssel számolnak, évek óta 30 százalékos bevételnövekedéssel, és optimistán a költségeknek csak 17 százalékos emelkedésével.
Ami a beruházások feltételeit illeti, a német ipar szemszögéből a gazdasági stabilitás (a vállalatok 79%-ánál), a politikai stabilitás (73%) és az Európai Unióhoz való küszöbön álló csatlakozás (48%) szól a magyarországi telephely mellett. A legfontosabb "kemény" befektetési érv (67%) a vállalatok számára a múltban és jelenleg is az új magyarországi piacok feltárása volt. Ezek az értékek megegyeznek az előző éviekkel. Az "alacsonyabb bérköltség" mint motiváció alárendelt szerepet játszik a beruházási döntéseknél.
A vállalatok évek óta panaszkodnak a munkaerő gyenge rendelkezésre állására, ehhez kapcsolódóan a magyar szakképzési rendszer hiányosságaira, a hatóságok nem hatékony magatartására, valamint a jogi bizonytalanságra. Pozitív irányú fejlődés a sok panasz ellenére is nyomasztó módon nem tapasztalható. Az egyetlen biztató jelenség a korrupció csökkenése.
A strukturális problémák, a megváltozott környezeti tényezők és a világszerte tapasztalható recesszió érezteti a hatását állapítja meg a DUIHK. Különösen világosan látható ez a német tőkével működő magyarországi vállalatoknál: a vállalatoknak csak 25 százaléka kíván beruházni. Az előző években még a vállalatok fele nyilatkozott így. Magyarország tért vesztett a befektetők kegyeiért folyó harcban. Érthető módon ilyen időkben a munkaerő iránti kereslet is csökken, és némileg csökken a nyomás a szakemberhiány tekintetében.
A vállalatok a magyar kormánynak egyértelműen azt javasolják, hogy legyen kiszámíthatóbb az állami akarat, különös tekintettel az alábbiakra: csökkenjen a bürokrácia, kiszámíthatóbb legyen a gazdaságpolitika, szorítsák vissza a korrupciót és a bűnözést, valamint
javuljon a jogbiztonság. A vállalatok sürgős változásokat javasolnak a szakképzés modernizálására. A megkérdezettek sürgetik, hogy drasztikusan csökkenjenek a vállalkozások adó- és járulékterhei: a bér és a bér járulékos költségei állnak az első helyen. Ehhez jön még az árfolyam-ingadozás. Az alacsony bérköltségek a közeledő EU-csatlakozás időszakában már eleve nem tartoznak a legfontosabb befektetési ösztönzők közé, de arra, hogy a költségek ilyen gyorsasággal emelkednek, nem számítottak. Ez döntően kihatott a beruházási tervek visszafogására, egyes beruházásokat már más telephelyre visznek.
Mindazonáltal a magyarországi német érdekeltségű vállalatok elégedettek itteni befektetéseikkel. 82 százalékuk megismételné korábbi befektetéseit, ha ismét a magyarországi döntés előtt állna. További 16 százaléka a vállalatoknak a kötelezettség-vállalását változatlan formában tenné meg, ami elsődlegesen azt jelenti, hogy korábban, koncentráltabban, és még nagyobb tőkével vállalnának kötelezettséget Magyarországon.
