Egy kínai vezetésű nemzetközi kutatócsoport genetikai bizonyítékot talált arra, hogy a burgonya egy ősi kereszteződés eredményeként kialakult növényfaj, amelyben a paradicsom meghatározó szerepet játszott.
A zöldségevolúciót bemutató, MTI tolmácsolta kutatás szerint
a ma ismert burgonya mintegy 9 millió évvel ezelőtt alakult ki, amikor is egy paradicsomszerű növény és az Etuberosum nevű, gumót nem képző faj kereszteződött.
A burgonya eredete régóta foglalkoztatja a tudósokat, mivel megjelenésében leginkább az Etuberosumra hasonlít, miközben genetikai szempontból a paradicsomhoz áll közelebb. A Cell című vezető tudományos folyóiratban megjelent tanulmány most először ad átfogó, genomikai szintű választ erre a kérdésre.
Ítéletet mondtak a krumpliról
A burgonya nemcsak alapélelmiszer, hanem kulcsszereplője a globális élelmezésbiztonságnak és a fenntartható mezőgazdaság előmozdításának is. Az ágazati összefogás és a fogyasztók tudatosságának növelése elengedhetetlen a hazai szektor megerősítéséhez. Továbbiak.A kínai, kanadai és brit kutatókból álló csapat 101 teljes genomot és 349 újraszekvenált mintát elemzett termesztett burgonyákból és 56 vadon élő rokonfajból, gyakorlatilag teljes genetikai „származáselemzést” végezve a burgonyafélék családjában. Az eredmények kimutatták, hogy minden vizsgált burgonyavonal stabilan őrzi mindkét szülőfaj genetikai örökségét. A kutatók azt is megállapították, hogy a gumó – a burgonya legfontosabb raktározó szerve – újonnan kialakult növényi szerv, amely egyik ősben sem volt jelen.
Ismertették, a gumóképződés két kulcsfontosságú gén – a paradicsomból származó SP6A, és az Etuberosumtól örökölt IT1 – együttműködésének eredménye. Az SP6A gén jelzi a növénynek, mikor kezdje meg a gumóképzést, míg az IT1 a föld alatti szárak fejlődését szabályozza. A kutatók szerint a burgonya csak e két gén kombinációjának köszönhetően képes gumót fejleszteni.
A burgonya különlegessége, hogy gumóiból új növény fejlődhet anélkül, hogy virágot hozna vagy magot érlelne – így képes beporzás és magképzés nélkül, vegetatív módon szaporodni. A gumó emellett tápanyag- és vízraktárként is szolgál, ami lehetővé teszi a növény számára a túlélést aszályos vagy hideg környezetben – vázolták fel.
A kutatás arra is rámutatott, a mai burgonyafajták egyes példányai eltérő arányban hordozzák a két ősi szülő genetikai állományát. Ez a genetikai mozaikosság hozzájárulhatott ahhoz, hogy a burgonya képes volt alkalmazkodni a világ számos eltérő élőhelyéhez – a mérsékelt égövi füves pusztáktól a magashegyi rétekig.
„A gumó kialakulása nemcsak egy új szerv megszületését jelentette, hanem evolúciós előnyt is adott a burgonyának – elősegítette a faj gyors terjedését és a mai fajták sokféleségének kialakulását” – foglalta össze Huang Szan-ven, a kutatás vezetője.