Október 19-ig van ideje az Amerikai Egyesült Államok politikai döntéshozóinak, hogy elkerüljék a gazdasági katasztrófát Janet Yellen pénzügyminiszter szerint. Mivel a két politikai oldal egyelőre nem tudott egyezségre jutni, nincs döntés arról, hogy megemeljék az ország adósságplafonját, aminek hiányában lényegében államcsőd következik, Yellen szerint pedig ebben az esetben a recesszió is elkerülhetetlen.

Sem a politikai megosztottság, sem maga a jelenség nem újszerű. Joe Biden demokrata elnök épp adminisztrációjának egyik fontos ékkövét igyekszik a törvényhozáson áttolni; az infrastrukturális terv finanszírozását a republikánusok az elérhető törvényes eszközeikkel blokkolják.

Semelyik kormány nem akarja, hogy hivatali ideje alatt menjen csődbe a gondjaira bízott ország, de ebben az esetben nem csoda, hogy könnyű legyinteni a politikai vitára. Sokszor volt már ilyen, olyannyira, hogy a kormányzati szerveket is le kellett állítani, mivel a küszöb megemelése nélkül nem lehetett kifizetni az alkalmazottakat.

Az Egyesült Államok államadóssága jelenleg meghaladja az összterméke 133 százalékát, de ez most sem tántorította el a befektetőit attól, hogy megvegyék állampapírjait vagy tartalékként tekintsenek a dollárra.

Egy érme és a bűvésztrükk

Az adósságplafon rendezésére egy gyermekded megoldás - amit korábban még Nobel-díjas közgazdászok is támogattak -, újból előkerült.

Az USA-nak is van jegybankja, ami felelős a pénz nyomtatásért, viszont a kongresszusnak adott a törvényes lehetősége, hogy veressen egy platinaérmét tetszőleges névértékkel. Ez az összeg lehet, mondjuk ezermilliárd dollár, amit ezek után betesz a Federal Reserve számlájára és máris van pénz mindenre.

Ez várhatóan nem valósul meg. “It’s a gimmick” – mondta Janet Yellen az elképzelésről, vagyis egy szórakoztató átverés lenne az egész, ha ezt meglépné a kormány, ami szembemenne a közgazdasági elvekkel és rossz üzeneteket közvetítene a piac felé.

Miért is ne lehetne csalni?

Legutóbb nagyjából 10 éve merült fel ugyanez az ötlet az USA-ban. Akkor a legfőbb szakmai érv az volt ellene, hogy egy ilyen típusú beavatkozás elszabadítaná az inflációt. Akkor azért támogatta mégis több közgazdász a lépést, mert eleve nem volt infláció, így kontrollálhatónak tűnt a kár.

Az elvi kifogás akkor is és most is az, hogy nem biztos, teljes egészében fel kellene rúgni a közgazdaság szabályait egy politikai vita miatt, márpedig az USA-ban az adósságplafon megemelése mindig politikai kérdés. Az ellenzékben lévő párt alkupozícióhoz jut azzal, hogy blokkolja a kormány költési terveit, miközben gyengülnek az ország gazdasági pozíciói, emelkednek a hozamok, gyengül a dollár. Majd a végén megszületik a megállapodás - és megy minden tovább a szokott mederben.

Végre történik valami

A billió dolláros érme ötletének újbóli előkerülése éppen véget is vethetne ennek a visszatérő, és minden szempontból komolytalan gyakorlatnak.

  • Semmi értelme fenntartani az adósságplafont, ha az pusztán csak politikai alkupozíciókat szolgál - a tapasztalat pedig ezt támasztja alá.
  • Sokkal tisztább helyzetet jelentene és kevesebb gazdasági hullámot vetne, ha nem kellene rendszeres időközönként végigélnie a pénzpiacoknak és a tőlük függő reálgazdasági szereplőknek, hogy az USA vajon csődöt jelent-e valamilyen belpolitikai vita miatt. Mind a dollár, mind az amerikai eszközök stabilitása globális érdek.
  • Összességében az adósság kifizetése egy több ország GDP-jének megfelelő, platina érmével majdnem annyira komikus, mint a rituálé, amivel az amerikai politikában az adósságot kezelik. Lehet, hogy a plafont is el lehetne felejteni, és akkor megspórolná mindenki a mostani drámát.
  • Az semmiképp nem közvetít pozitív üzenetet, hogy a különböző hatalmi ágak szétválasztását nagyra tartó gazdasági és politikai világhatalom számára elfogadott lenne, hogy egyes intézményeket kiskapukon keresztül megkerüljön.