Románia nem bízta a véletlenre: a május közepi B9-csúcstalálkozóra (Bukaresti Kilencek) olyan vendégsereget hívtak össze, aminek Budapesten is nagyon örülnének. Az Adevărul értesülései szerint a meghívók már úton vannak a Fehér Házba, Kijevbe és a NATO-központ felé. Bár még nem dőlt el, hogy a „nagy hármas” – Trump, Zelenszkij és Rutte – valóban él-e lehetőséggel, a szándék világos:

Románia a NATO keleti szárnyának megkerülhetetlen logisztikai és politikai központjává akar válni.

Bukarest beelőzött

A fejlemény különösen izgalmas annak fényében, hogy a magyar kormányoldalon hónapok óta napirenden van egy esetleges Trump–Orbán találkozó Budapesten. Románia azonban konkrét ajánlatokat tett az asztalra: a mihail kogălniceanu-i és a câmpia turzii-i bázisokat felajánlotta az Ukrajna újjáépítésével kapcsolatos nemzetközi erőfeszítésekhez és a háború utáni biztonsági garanciákhoz.

Bár a román elnöki palota és a Fehér Ház viszonya korábban meglehetősen ambivalens volt – J.D. Vance alelnök még a „demokrácia leépüléseként” bírálta Dan megválasztásának körülményeit –, úgy tűnik, hogy változott a felállás. 

Sokan fel is vonták a szemöldöküket a washingtoni Béketanács alakuló ülésén, ahol Romániát – a többi megfigyelővel ellentétben – maga az államfő képviselte. Ez a „se kint, se bent” politika valamennyire  a román diplomácia kényszerpályáját mutatja: miközben Nicusor Dan elnök az EU-s fősodor lojális követője, pontosan tudja, hogy a biztonsági garanciákat csak Washington nyújthatja. Az Oeconomus elemzése szerint éppen a megfigyelői státusz volt a diplomáciai egérút, amivel az elnök úgy ült oda Trump asztalához, hogy közben Brüsszelt sem sértette meg nyíltan. Vannak azonban – Romániában is –, akik úgy vélekednek, hogy nincs semmi új a nap alatt. Románia most is azt a stratégiát követi, amit tőle a történelme során megszokhattunk. Egyszerre viselkedik Brüsszel elvárásait alázatosan követő alattvalóként, miközben a másik szemével Washington felé kacsingat, és a republikánus adminisztráció kegyeit keresi.

Helyezkedik, kivár, és végül a győztes oldalán találja magát.

A bukaresti kormányzatot ráaádásul a belső ellenzék is szorítja. A 35-40 százalékon álló, George Simion vezette AUR már Washingtonban építi bázisait, Simion pedig már amerikai zászlós tortát vágott fel a MAGA-központban. A stratégiai váltás mögött azonban felsejlik egy régi kártya is: a magyar-fóbia. A párt új alelnöke, a geopolitikai szakértő Dan Dungaciu szerint Romániának ott kell ülnie az alapítók asztalánál, „hogy bármikor rá tudjon csapni Orbán Viktor kezére”, ha az Erdély felé nyúlna. Dungaciu szerint Orbán veszélyes, mert túl sok nagyhatalommal ápol jó viszonyt, és Románia nem engedheti meg, hogy ő legyen Trump kizárólagos információforrása a térségben.

Rubio és a valóság

Kívülről nézve Marco Rubio budapesti látogatása a magyar–amerikai „aranykor” megerősítéséről és a Trump–Orbán barátságról szólt. A háttérben viszont kemény energia- és geopolitikai egyeztetések zajlottak, főleg az orosz energiafüggőség csökkentéséről.

Rubio a látszat ellenére inkább szakpolitikai tárgyalásokat folytatott, nem kampányeseményt tartott.

Marco Rubio Budapesten: Orbán Viktor sikere az Egyesült Államok sikere

Orbán Viktor, Magyarország miniszterelnöke és Marco Rubio amerikai külügyminiszter közös sajtótájékoztatót tartott a Karmelita kolostorban. A felek több megállapodásról is beszéltek, de részleteket nem árultak el. Ugyanakkor az amerikaiak érdekeltek Orbán Viktor miniszterelnökségében. >>>

Egy Trump-vizit valódi politikai áttörést jelenthetne, de ez most elmaradt. A személyes kapcsolatok hangsúlyozása jól hangzik,

ám Washington üzenete egyértelmű: a „béke” nem jelentheti az orosz érdekek kiszolgálását

- értelmezte a Rubio-látogatás tanulságait a Political Capital tanulmánya.

Az elemzés szerint amerikai elvárások Magyarországgal szemben változatlanok: leválás az orosz energiáról, nagyobb védelmi kiadások, kiegyensúlyozottabb kereskedelem és a kínai befolyás visszaszorítása. A barátság tehát fontos, de a konkrét stratégiai érdekek még fontosabbak.