A britek korábban élcelődve vontak egyenlőségjelet a francia nemzet és a sztrájkok közé. Csakhogy az idén bemutatták, hogy ők is le tudnak állni, és nem csak egy napra. Egyes brit közgazdászok pedig már azt mondogatják, hogy: az EU-ból való kilépés áll a Nagy-Britanniát sújtó pénzügyi válság hátterében.

2021. utolsó negyedévében a brit GDP több mint 5 százalékkal volt alacsonyabb, mintha a szigetország bennmaradt volna az EU-ban.

A Gazdasági és Társadalmi Kutatóintézet úgy fogalmazott, a kilépés jelentősen akadályozza a kétoldalú, brit-európai kereskedelmet. Míg Nagy-Britanniából 16 százalékkal kevesebb áru került a kontinensre, addig 20 százalékkal kevesebb érkezett a szigetországba. Michael Saunders, a Bank of England pénzpolitikai bizottságának volt tagja azt mondta, a brit gazdaságban „örökre kárt okozott” a kilépés.

A Financial Times szerint a jogi értelemben történő távolodás paradox módon még inkább európai arculatot ad a brit szigeteknek, hiszen gyengül a brit valuta, zavarosabb a politika (2016 óta öt miniszterelnök volt, közben erősödik a puha korrupció), magasabbak az adók (az emelkedés részben a kilépés eredménye), hiszen „a szigetország feladott egy gazdasági növekedési lehetőséget, amikor akadályokat gördített a legnagyobb és legközelebbi piacával való kereskedés elé, emiatt több adót kell kivetnie, hogy az állam ugyanolyan szinten tudja ellátni feladatait, mint korábban”.

1994-ben még csak 28 százalékon állt az adószint, most, Liz Truss gazdasági kísérlete és Jeremy Hunt pénzügyminiszternek az azt korrigáló költségvetésével néhány millió brit munkavállalót rángatnak bele a magasabb, 40 százalékos adókulcsba. Ismét aktuálissá válik a Beatles „Taxman” című száma a mindent besöprő adóellenőrről

– írják.