A másodlagos élelmiszer-biztonsági ellenőrzési jogszabály alapján a kis- és nagykereskedelmi cégeknek két nappal korábban jelezniük kell a Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal (MgSzH) felé, hogy mennyi és milyen terméket importálnak, illetve hogy azt milyen beszerzési áron veszik.

　

A szabályozó a legtöbb kereskedelmi láncnak fejtörést okozott. A Tesco logisztikai központja szerint ugrásszerűen megnőtt az adminisztrációs munka és roppant nehéz előre kalkulálni az importtal, így ez önmagában is kérdésessé teszi a szabálynak való megfelelést. Ezen túlmenően a beszerzési ár jellemzően üzleti titkot képez, amelyet a kiskereskedelmi hálózatok nem szívesen adnak ki harmadik félnek.


A Tesco aggályait Vámos György, az Országos Kereskedelmi Szövetség főtitkára is osztja, ugyanis véleménye szerint nemcsak a Tescónál, hanem a kisebb cégeknél is "hirtelen" döntenek az importról. A beszerzők szerint van, hogy 24 órán belül mutatkozik igény egy-egy áruféleségre, amelyet importból kell fedezni, illetve 24 órán belül adódik a szabad piacon olyan termékvásárlási lehetőség, ami jó üzletnek bizonyul. Erről a nagyok lemaradnak, tekintve, hogy be kell tartaniuk a kétnapos lejelentést. Bár a kereskedelmi hálózatok forgalmában az import jellemzően 10, legfeljebb 20 százalék körül mozog, a tétel jelentős ahhoz, hogy azt két nappal előre tervezzék.

Vámos szerint a jogszabály hátterében az áll, hogy Magyarországnak valóban nem szabad az unió szemétlerakójává válnia, ám ténykérdés, hogy a transzparens, nagy láncok nem importáltak hulladékot - ezt az utóbbi évek élelmiszerbotrányai is igazolják, vagyis nem a neves kereskedők, hanem az importőrök, vagy kifejezetten csalásra alakult cégek "botlottak" meg. Nemcsak a kiskereskedelemben okoz adminisztrációs problémát a szabályozó, hanem ott is, ahol az adatbázis keletkezik. Nagy mennyiségű adatot kell feldolgozni ahhoz, hogy a szabály beváltsa a hozzá fűzött reményeket, vagyis az MgSzH ezek alapján képes legyen kiszűrni a kétes minőségű vagy hulladék kategóriába tartozó importot (például a lejárati időhöz közeli készleteket).


Fodor Attila, a CBA Kereskedelmi Kft. kommunikációs vezetője szerint az irány nem rossz. Eltekintve az adminisztrációs terhek növekedésétől, a CBA úgy véli, ez lehetőséget ad a gyenge minőségű termékek bekerülésének kiszűrésére. Megjegyezte azonban, hogy a CBA és a nemzetközi kereskedelmi láncok minőségbiztosítási rendszere is alkalmas arra, hogy kiszűrje a problémás termékeket. A CBA reméli hogy, a jogszabály képes lesz megregulázni azokat, akik kihasználva a korábbi kiskapukat, az itthon megszokott minőségi szint alatt levő termékeket hoztak be és terítettek a boltok polcain. Az árjelentési kötelezettséggel kapcsolatban a CBA bízik abban is, hogy a szakigazgatási hivatal megfelelően kezeli az üzleti titoknak minősülő adatokat.


Bár a kereskedők többsége szerint valóban ki kell szűrni a nem megfelelő minőségű árut a piacról, ám a szabályozó mögötti adatbázis-kezelés méretéből kiindulva úgy vélik, aki csalni akar, az ezt követően is megteszi, vagyis sem az importot, sem az árat nem jelenti le. Így az ellenőrizhető és tisztességesen működő kereskedők kerülnek lépéshátrányba. Ráadásul a beszerzési ár lejelentéséből összességében aligha lehet következtetni az importtermék minőségére.