A Finest Wine tavaszi boraukciója kapcsán Kreil Vilmossal beszélgettünk.

- Külföldön nagy népszerűségnek örvendenek a boraukciók. Mi magyarok, nagyon büszkék vagyunk a borainkra, árverésekkel azonban ritkán találkozni, a boraukciók nagy része jótékonysági esemény. Mi lehet ennek az oka?

K.V.: Úgy gondolom, hogy ez egy fejlődési fázis és korábban nem jött még el az ideje annak, hogy felkeltse az borrajongók figyelmét ez a fajta izgalmas beszerzési mód. A mi kezdeményezésünk is meglehetősen új az italszakmán belül is, ráadásul a bor, mint jövedéki termék, a szabályozásban is eltér egy műtárgy aukcionálásától, amely szintén magyarázat lehet a kérdésére. Mi azonban hiszünk abban, hogy megvan az a kereslet, még ha szűken is, akit érdekel egy-egy olyan különlegesség, amely ma már csak aukción hozzáférhető. Elkötelezettek vagyunk abban az irányban, hogy meghonosítsuk a boraukció fogalmát Magyarországon.

- Érdemes-e befektetési céllal bort vásárolni?

K.V.: Mindenképpen. Mi azt látjuk, hogy a kereslet folyamatosan nő az exkluzív tételek iránt, ezzel párhuzamosan viszont a termőterületek és így a palackszámok nem nőnek. Ebből adódóan van egy határozott és folyamatosan növekvő kereslet e kiemelkedő tételek iránt. Ez igaz a “friss” tételekre és a régebbi évjáratokra is akkor, ha valóban megbízható borászatról beszélünk, évtizedes, vagy akár évszázados távlatból is. Ezen kívül persze vannak befektetési célból nagyobb kockázatot jelentő pincészetek is, amelyek palackára egy-egy jó értékelés után akár 5-10 szeresére is megnő. Jelenleg mi a kínálatunk kialakításánál azonban klasszikus értékrendet követtünk, és azokra a nevekre helyeztük a hangsúlyt akik már bizonyítottak az elmúlt évtizedekben.

22. tétel, Dom Perignon Vintage 1962
Kép: Axioart

- Mi alapján válogatták össze a tételeket?

K.V.: Ha megfigyeljük egy-egy top étterem italkínálatát külföldön, vagy konzultálunk egy elismert nemzetközi borszakértővel, Master Sommelier-vel, akkor azt tapasztaljuk, hogy vannak azok az állócsillagok, amelyek szinte minden fontos helyen ott vannak. A legfontosabb pincék nem maradhatnak ki Burgundia, Bordeaux, Champagne, vagy a Toszkán lejtők kínálatából. Ezek a borászatok megkérdőjelezhetetlen minőséget képviselnek évtizedes távlatokban ráadásul ott, ahol a fizetőképes kereslet is megvan rá, így a fejlődésük biztosított volt. Nos mi is ezt a szabályt követtük, egyszerűen a borszakmában legjobbnak számító neveket hoztuk el a tavaszi aukcióra. Törekedtünk arra is, hogy kifogástalan évjáratokból válogassunk, illetve hogy nagy palackokat (magnum, jeroboam) is találjon az érdeklődő közönség. Illetve szempont volt még az is, hogy történelmi távlatban tudjunk bemutatni olyan ikonokat is, mint a Dom Pérignon, amely 1962-es évjárata, az egyik legrégebbi palack az aukción, de más 60’ évekbeli tétel is bekerült.

- Mi a biztosíték arra, hogy az aukcióra csak eredeti és kifogástalan palackok kerültek be?

K.V.: Elválasztanám egymástól a két fogalmat, mert akárcsak a műtárgyak esetében, két alapvetően eltérő dologról beszélhetünk. Az eredetiséget a szakértői csapatunk vizsgálja. Vannak olyan árulkodó jelek – a címkén és a palackon – a hamisítványoknál, amelyek azonnal észrevehetők, így ezek a palackok kiszűrhetők, de ennek részleteire most – érthető okokból – nem térnék ki. A beszerzési forrásaink szintén egy szűrőként szolgálnak. A hamis palackok ráadásul a tapasztalat szerint inkább olyan helyekre kerülnek, ahol gyorsabb a forgási sebesség és nem arról van szó, mint egy árverésen például, hogy kvázi “bordetektívek” veszik szemügyre az üvegeket, részletesen átnézik, a katalógus miatt nagy felbontású felvételeket készítenek róla, stb. A vizsgálatok után, az eredetiséget mi, mint aukciós ház tehát garantálni tudjuk, a palackokat egy eredetiséget igazoló, egyedi, nem hamisítható matricával ellátjuk, így az aukció nyertese biztosan eredeti palackot fog kézbe venni.

A kérdés másik felében megfogalmazott bor-állapot azonban már relatív kifejezés. Mi a palackokat azok tartalma szerint a legmegfelelőbb hőmérsékleten és páratartalom mellett tároljuk. Azonban egy 60 éves bor esetében természetesen vannak kockázati tényezők annak állapotát illetően. Jellemzően azonban a borvilág nagy nevei nem csak a marketing miatt csengenek jól, hanem mert valóban évtizedes távlatból is kifogástalan minőséget hoznak létre. A csapatunk és én személy szerint is többször tapasztaltuk már, hogy mennyire kifejező és elképesztő erejű tud lenne egy fél évszázados borritkaság, amelyben még mindig van potenciál. Valószínűsíthető, hogy egy 60 éves pezsgő szén-dioxid tartalma már elmarad a palackozási értéktől, de az érett jegyek, amelyek az alapbor minőségét biztosították, adnak egy egészen más, komplex élményt, amely új dimenzióba emeli a tételt. Ilyenkor érti meg az ember, hogy mennyire más szemlélettel készülnek azok a tételek, amelyeket egyébként 5-10 éves koruk előtt nem is engednek ki a borászatokból forgalmazásra. Mi az árverési tételekből alkalmakként szervezünk kóstolókat is, hogy ez az élmény még több ember számára eljusson. Legutóbb a jelenlegi árverés legidősebb olasz tételeiből kóstoltunk néhányat, és egyöntetűen lenyűgözte és elgondolkodtatta azokat, akiknek volt szerencséjük a kóstolón részt venni.

5. tétel, Tenuta San Guido, Sassicaia 1995 MAGNUM. Tre bicchieri – Gambero Rosso
Kép: Axioart