Zsiday Viktor szerint mindenféle csodareformok nélkül, józan gazdaságpolitikával a következő 5-10 évben könnyen el lehetne érni az éves 2-3 százalékos gazdasági növekedést. Hozzáteszi, nem biztos, hogy lesz, de kevés erőfeszítés kellene hozzá.
A blogbejegyzésében úgy fogalmaz, hogy három fő okkal azonosítható a magyar gazdaság elmúlt 3 évben tapasztalt „vesszőfutása”:
- A kiszámíthatatlan állami beavatkozások, mutyiszféra térnyerése a piaccal szemben, gyenge versenyszféra, stagnáló termelékenység.
- A 2017-19-es túl laza gazdasági politika korrelációjaként és a 2020-22-es túlköltekezés eredményeként folyamatosak voltak az állami megszorítások.
- A vállalati és a lakossági hangulat nagyon negatív, plusz a német gazdaság is nagyon gyenge, ami külső fék.
Zsiday úgy látja, hogy a régióta növekedését az elmúlt 20 évben főként a bérarbitrázs hajtotta, ebben pedig még mindig van tartalék, mivel a magyar órabérköltségek 20-40 százalékkal alacsonyabbak a hasonló humántőkéjű volt EU perifárián (PIGS). „Egy kiszámítható, megbízható EU-tag Magyarországra továbbra is folyna a külföldi tőke, jönnének létre munkahelyek, és a hazai vállalkozóknak is lennének lehetőségei.”
Összegzésként a közgazdász azt írja, semmi akadálya nincs annak, hogy évi 3 százalékkal növekedjen az ország 2027 és 2035 között, csupán vissza kellene állítani a normális piaci mechanizmusokat, ki kell az EU-val békülni, akár az eurózónához is csatlakozva.
Hangsúlyozza, szerinte „a szükséges lépéseket bármely magyar közgazdaságtudományi egyetem jobb képességű mesterszakos hallgatói össze tudják rakni”, ehhez pedig Nobel-díjra sincs szükség.