Az elmúlt években lassan, de folyamatosan javult a nők munkaerőpiaci helyzete az OECD-országok többségében, az idei adatok azonban arra utalnak, hogy a fejlődés üteme megtorpant. A PwC friss Women in Work Indexe szerint 2023 és 2024 között csupán mérsékelt előrelépés történt a nemek közötti egyenlőség terén: az OECD átlagos indexpontszáma mindössze 0,5 százalékponttal emelkedett. Ez a 2011 óta mért éves átlagos javulásnak körülbelül a fele, és a Covid-járvány óta a legkisebb növekedés – közölte a PwC.
A lassulás hátterében elsősorban a női foglalkoztatási kilátások romlása áll. A női munkanélküliségi ráta az OECD-országokban 5,5 százalékra emelkedett, ami 0,2 százalékpontos növekedést jelent egyetlen év alatt.
Még látványosabb a változás a teljes munkaidős foglalkoztatásban: a foglalkoztatott nők körében a teljes állásban dolgozók aránya 78,1 százalékról 76,8 százalékra csökkent. Ez az index történetében az első alkalom, hogy ebben a mutatóban visszaesést mértek.
A kedvezőtlen folyamatok ellenére több területen tovább csökkent a nemek közötti különbség. A bérszakadék az OECD-országokban egy év alatt 13 százalékról 12,4 százalékra mérséklődött, ami gyorsuló ütemű javulást jelez. A férfiak és nők munkaerőpiaci részvételi aránya közötti különbség szintén csökkent: a rés 8,8 százalékról 8,5 százalékra szűkült, miközben a női részvételi ráta 73 százalékra emelkedett. Vagyis bár a foglalkoztatási kilátások bizonytalanabbá váltak, a hosszabb távú trendek még mindig a különbségek lassú mérséklődését mutatják.
Vegyes trendek a rangsorban
A nemzetközi rangsor élén továbbra is Izland áll, ahol a nők munkaerőpiaci részvételi rátája eléri a 85,1 százalékot. Az ország évek óta stabilan az első helyen szerepel, ami elsősorban a kiterjedt családpolitikai intézkedéseknek, a széles körben elérhető gyermekfelügyeleti szolgáltatásoknak és a rugalmas munkavégzési formák elterjedésének köszönhető. A toplista élmezőnye a Covid-járvány óta alig változott: Izlandot Luxemburg, Új-Zéland, Szlovénia és Svédország követi, amelyekben közös jellemző az alacsony bérszakadék és a családbarát foglalkoztatási környezet.
Magyarország az idei indexben javított korábbi pozícióján: a 19. helyről a 15. helyre lépett előre, miközben az ország pontszáma 70-ről 71,9-re emelkedett.
A női munkaerőpiaci részvételi ráta egy év alatt 73,5 százalékról 74,7 százalékra nőtt, a férfiak és nők közötti részvételi különbség pedig 8,9 százalékról 7,8 százalékra csökkent. A női munkanélküliség továbbra is viszonylag alacsony, 4,4 százalék körül alakul. Ugyanakkor a nemek közötti bérszakadék továbbra is jelentős: Magyarországon átlagosan 16,5 százalékos különbség van a férfiak és nők medián órabére között.
Bértranszparencia
A bérkülönbségek mérséklésében fontos szerepet játszhat az Európai Unió új bérátláthatósági irányelve. A 2023-ban hatályba lépett szabályozást a tagállamoknak – így Magyarországnak is – 2026 júniusáig kell átültetniük a nemzeti jogrendbe. Az irányelv többek között kötelező bérriportokat ír elő a nagyobb vállalatok számára, valamint átláthatóbbá teszi a bérezési struktúrákat. A 150 főnél több munkavállalót foglalkoztató cégeknek 2027-től rendszeresen jelenteniük kell a nemek közötti bérkülönbséget, és ha az meghaladja az 5 százalékot, azt objektív okokkal kell alátámasztaniuk vagy intézkedéseket kell tenniük a rés csökkentésére.
A felmérés egy másik fontos problémára is rámutat: a fiatalok egy része teljesen kiszorul a munkaerőpiacról és az oktatásból.
Az Egyesült Királyságban 2025 első felében mintegy 947 ezer 16–24 éves fiatal tartozott a NEET-csoportba, vagyis sem nem tanult, sem nem dolgozott. Közülük majdnem minden második nő volt, és a női NEET-arány a Covid előtti 10 százalékról 12,6 százalékra emelkedett. A kutatás szerint az egészségügyi problémák és a gyenge iskolai teljesítmény együttesen jelentősen növeli a kockázatot: azok a lányok, akik mindkét tényezővel érintettek, négyszer nagyobb eséllyel maradnak tartósan a munkaerőpiacon kívül.
A PwC szakértői szerint a női foglalkoztatás további bővüléséhez célzott szakpolitikai lépésekre van szükség. Kulcsfontosságú a megfizethető gyermekfelügyeleti szolgáltatások bővítése, a rugalmas és családbarát munkavégzési formák terjedése, valamint azoknak a programoknak az erősítése, amelyek segítik a munkaerőpiacról kieső nők visszatérését. Emellett a fiatal nők digitális és mesterséges intelligenciához kapcsolódó készségeinek fejlesztése is egyre fontosabb, hogy a technológiai átalakulás ne mélyítse tovább a társadalmi különbségeket.