Nem igaz, hogy a pártvezetőknek tartott zárt körű filmvetítéseken Kádár János, az MSZMP főtitkára néha felugrott, kiment a teremből, és emiatt a filmet nem mutatták be Magyarországon. Igaz viszont, hogy időnként kiment dohányozni. Nem igaz, hogy átírták a szinkronokat a főelvtársak megjegyzései alapján, de volt olyan mozi, amelynek bemutatását halogatták.

Mindez Gál Mihály: Péntekre javasoljuk című, kordokumentum értékű könyvéből derül ki, amely aprólékos részletességgel dolgozza fel, mely filmeket nézték meg "előzetesben" az ország akkori vezetői az 1966 és 1989 között péntek délutánonként tartott vetítéseken.

Az egyik fontos részlet: a kádári protokoll ízlésnek megfelelően Lánchíd brandy és parizeres zsemle volt a nassolni való.

Ínyencségek hangbemondással

Kádár és felesége általában ugyanazokat a filmeket látta, amelyeket néhány héttel később a magyar mozik is bemutattak. A rendszerváltás egyik fő előkészítője, Pozsgay Imre úgy emlékszik, hogy a filmválasztással kapcsolatban egyetlen elvárása volt a főtitkárnak, nevezetesen, hogy ezt bízzák a munkásosztályra.

Ez meglehetős fejfájást okozott az akkori kulturális vezetőknek. Az elvárást végül úgy teljesítették, hogy megkérték Szűcs Gyulát, a vetítések gépészét, javasoljon szórakoztató filmeket a pénteki műsorra. Pozsgay szerint sok szinkrontolmácsos, Magyarországon kuriózumnak számító filmet láttak, köztük a Keresztapát, a Pokoli tornyot és számos westernt.

Egy statisztika szerint a bemutatott filmek 96 százaléka tőkés vagy fejlődő országból származott, négy százalékukat szocialista országban készítették. Magyar filmet ritkán vetítettek.

Jó fizetés

Szűcs bácsi jól keresett az elvtársi munkának köszönhetően. Kezdetben, 1968 áprilisától kezdve pótlékokkal együtt 2300 forintot vihetett haza havonta, ami valamivel több volt, mint amennyit a Corvin moziban dolgozó kollégái kaptak. A gépész 1976. augusztus 20. alkalmából megkapta a Szocialista kultúráért kitüntetést, amellyel 3000 forint jutalom járt. Két évvel később két részletben 12 ezer forint különdíjazásban részesült.

A dologi költségek között konyhakés, kávéfőző, kézi szeletelőgép, elektromos kávédaráló és hasonló eszközök szerepelnek. A legnagyobb tétel egy 1982-es felújítás során merül fel: 4820 forintért abszorciós hűtőszekrényt vásároltak a Báthori utcai pénteki moziba.

Magukat sem kímélték

A könyvben megjelent részletes statisztikákból, amelyek jó részét a gépészek készítették kézírással, kiderül, hogy kevés "rendszerellenesnek" minősülő filmet láthattak a vezető elvtársak. A James Bond-filmekből, amelyeket "szovjetellenes" utalásaik miatt nem kívánatosnak tartottak a magyar mozikban, csak négyet mutattak be.

Előfordult, hogy a pénteki vetítéseken szereplő film többéves csúszással került a mozikba. Jó példa a Kína szindróma, amely egy amerikai atomerőmű hajszál híján elkerült katasztrófájáról, és a baleset eltitkolási kísérletéről szólt. A filmet 1981 nyarán akarták bemutatni, ám mivel akkoriban indult a paksi atomerőmű, elhalasztották a premiert.

Óriási vitákat váltott ki, hogy a pénteki vetítések nyomán megváltoztatták-e egyes filmek szinkronját, mondván túlságosan trágárak. Erre nem talált bizonyítékot a dokumentumkötet szerzője, az viszont kiderült, hogy jól működött az előzetes cenzúra, amely sokszor felhívta a fordítók figyelmét, hogy bánjanak csínján egy-egy film szavainak átvételével.

Gál Mihály: "Péntekre javasoljuk", Az MSZMP vezetőinek vetített filmek 1966-1989, Clipperton Kiadó, Budapest, 2016