- Mi motiválta az állásfoglalás megjelenését, ráadásul éppen a kampányidőszakban?
- Magyarország több energiát és drágábban fogyaszt, mint amennyit megengedhet magának, és ezt a többletköltséget a vállalatok már nem tudják ellensúlyozni. A végső cél, a versenyképesség növeléséhez három kritikus beavatkozási területet jelöl meg az állásfoglalás: független, költségalapú közműszabályozás; a beruházásokat fékező - elsősorban a jogszabályok szövegének és értelmezésének állandó változása miatti bizonytalanságban testet öltő - akadályok csökkentése; a gazdaság energiahatékonyságának növelése, más szóval az energiafüggőség csökkentése.
Van olyan AmCham-tag, amely azt mondja, hogy a franciaországbeli magasabb munkaerőköltségeit a magyar gyára azért nem tudja versenyelőnyére fordítani, mert éppen annyival fizet többet Magyarországon energiáért, mint amennyivel Franciaországban többet ad ki bérekre és járulékokra. Annak is van oka, hogy a választási kampány idején jöttünk ki az állásfoglalással: azt szerettük volna, hogy a politika e kérdéssel is foglalkozzon. A partnerséget mindenkinek ajánljuk; a fölvetett témák egy részében az új kormány lesz a kompetens, de ugyanígy megküldtük állásfoglalásunkat több mint hatvan olyan önkormányzatnak is, amelyeknek önálló energetikai vezetője vagy energiagazdálkodója van, hiszen Magyarországon nagy részben az önkormányzati szektorhoz kötődik az energia ára és fogyasztása. Keressük energiatechnológiai - nem AmCham-tag - gyártók partnerségét, valamint fogyasztói csoportokét is, mivel az energiahatékonyság fokozásának feladata nem csak a kormányzatra ró feladatokat.
- Milyen fogadtatása volt a kezdeményezésüknek?
- Akadt olyan vállalat, amelyik üzleti érdekét sértve érezte, mivel azt szeretnénk elérni, hogy nehezebb legyen a magas költségeket áthárítani a fogyasztókra. Kamaránkban azonban ott vannak az ipari fogyasztók és azon cégek is, amelyek termékeinek az árába nagyon komolyan beépülnek az energiaköltségek, és saját fogyasztóik emiatt elégedetlenek. A fogadtatás ezzel együtt alapvetően pozitív volt, és megítélésem szerint konstruktív vita kezd kialakulni.
Magyarországon az energiabiztonság kiemelten fontos téma lett, de arról senki sem beszélt, hogy ennek mi az ára - sőt az energiabiztonság fogalmát sem definiáltuk, vagyis azt, hogy a fogyasztók az ellátás bizonytalanságának milyen szintjét tartják elfogadhatónak, márpedig ennek alapján jelentős különbségek lehetnek. Egy országos energiarendszerbe mindig be lehet plusz gáztározókat vagy tartalék erőművi kapacitásokat építeni, ennek azonban ugyanolyan, a közművi árakban megjelenő hatása van, mint a casco-önrész csökkentésének.
- Milyen konkrét részfeladatokat jelöl meg az állásfoglalás?
- Azt javasoljuk az állami szerveknek, hogy az üzleti szférával közös indikatív tervet készítsenek a magyarországi erőművi kapacitások megújításáról. Magyarországon olyan bizonytalan befektetési környezet alakult ki az elmúlt tíz évben, hogy igenis szükség van tervfolyamat keretében megismerni a kormányzat és az üzleti szereplők szándékait. Az ilyen indikatív tervnek egy éven belül el kell készülnie, hiszen Magyarországon sok beruházást halasztanak; korszerűtlen, szennyező erőműveket tartunk életben azért, mert nem tudjuk, mikor és milyen erőművekre lesz szükség.
E megfontolást elsősorban a paksi beruházás váratlan és egészen sok részletet nyitva hagyó bejelentése indokolta: a magánszféra nem tud úgy megújulóenergia-kapacitásokat vagy új erőművi blokkokat telepíteni, hogy közben nem lehet tudni, hogy a magyar állam mikor, mekkora és milyen erőművi kapacitásokkal fog versenybe szállni.
Az AmChamnél szeretnék elérni, hogy belátható időn belül Magyarországon az energia ára a regionális versenytársak szintjére ereszkedjen. Ennek érdekében nem elsősorban az árrendszeren belüli átcsoportosításra van szükség, hanem az energiaimport rugalmasabbá tételére; arra, hogy a zöldenergia-támogatás ne legyen olyan irracionális mint most; valamint kezdődjenek el azok az erőművi vagy szállítási infrastrukturális beruházások, amelyek jelenleg a bizonytalanság miatt állnak. Négy-öt éven belül komoly konkrét eredményeket, alacsonyabb árakat akarunk látni.
- Az árszabályozást is megreformálnák...
- Szeretnénk egy-két éven belül egy független, pártatlan árszabályozó hatóságot látni - ez olyan elvárás, amely a lakosság elemi érdeke, és amely ma már a fejlett európai és észak-amerikai államok mellett a legtöbb latin-amerikai és az élen járó afrikai országokban is valóság. Magyarországon a közművek árszabályozása rendezetlen és rosszul megoldott. A javaslat szerint német és amerikai mintára az állam árhatósági feladatokat ellátó szervezeteit, amelyeknek gyengék az intézményi kapacitásai és jelenleg döntően műszaki hatósági ellenőrzést végző szervezetekbe vannak elbújtatva, össze kellene vonni egy olyan árszabályozó hatóságba, amely egy közműtanács felügyelete alá tartozna.
Szakértő állami apparátusra van szükség annak érdekében, hogy mind a működésnél, mind a beruházási költségeknél az állam meg tudja ítélni, hogy a közműtulajdonos úgy költi-e a pénzt, hogy az a lehető legkisebb, fogyasztókra áthárított költséggel járjon - a tőkemegtérülése vagy a felvett hitelek kamatainak megfizetése mellett. A magyar ártörvény 1990 óta azt mondja ki, hogy azon ágazatokban, ahol nincs hatásos verseny, vagyis a közműszektorban, a legkisebb költség elvén kell kiszolgálni a fogyasztókat. Ezt pedig hatósági eszközökkel ki lehet kényszeríteni. Különösen a vízközműveknél lenne üdvös a megvalósítás, ahol a rendszerváltás idején egyetlen kivételként a vízközművek árhatósági ellenőrzését az önkormányzatokhoz rendelték. Ez azonban olyan komplex elemzői feladat, amelyre még az állami intézmények sincsenek kellően felkészülve, ráadásul az sem biztos, hogy mind a 3200 önkormányzat szakapparátusában ilyen részleget célszerű lenne létrehozni.
- Hogyan reagáltak a kamara tagjai a pécsi vízközművita fejleményeire?
- Az AmCham tagjait is megdöbbentette ami Pécsett történt, de nem a konkrét vita kialakulását nehezményezzük, hanem annak konfliktusos kezelését. A pécsi ügy kialakulásához is hozzájárult, hogy a magyar önkormányzatok önmagukban kicsi szakigazgatással rendelkeznek ahhoz, hogy érdemben tudjanak élni a törvényben biztosított költségellenőrzési jogukkal. Az AmChamnél ezért is szeretnék, ha ez állami feladat lenne, és később egységes elvek alapján a postai, vízi, távhő-energetikai, vasúti, illetve tömegközlekedési közművekre is ki kellene terjeszteni.
A kamara nem javasolja Magyarországnak, hogy államosítson. Úgy gondoljuk, hogy a magyar állam jelenlegi eladósodottsági szintjén, sok feladata miatt, nem tud költségvetési pénzt fordítani államosításokra. Sőt azt javasoljuk a kormányzatnak, fontolja meg, hogy olyan területeken, ahol nincs elég pénze a legkorszerűbb - vagyis a legalacsonyabb árat biztosító - technológiák, megoldások beszerzésére, oda engedje be a magántőkét. Az államosítással szemben nem feltétlenül a privatizációt, de legalább a zöldmezős magánberuházások nagyobb lehetőségét támogatnánk. Ugyanakkor az AmCham tagvállalatai közül többen kifejezték, hogy amennyiben az állam olyan eszközöket akarna eladni, amelyek működtetésével kudarcot vallott, készek volnának pénzért megvásárolni. Sok olyan eszköz van, amiben a tagjaink versenyképesnek éreznék magukat az állammal ebben az országban.
- Ezek szerint a magyar energiaszektor iránt jelentős befektetői érdeklődés mutatkozik?
- Sok cég lát fantáziát a magyar energiaszektorban, és a körülmények kedvező változása esetén nagybefektetőként jelennének meg az országban. Egyik tagvállalatunk olyan ajánlatot tett a magyar államnak, amely szerint az állammal közösen szeretné Magyarország megmaradt uránvagyonát kitermelni, ezzel megszüntetni a paksi atomerőmű fűtőanyag-függőségének jelentős részét. A legrosszabb az, hogy a befektető se pozitív, se negatív választ nem kap.
Más vállalatok hidrogéntechnológiát hoznának az országba. Amennyiben valóban befektetnek, akkor öt-hat év múlva, amikor az lesz a nagy kérdés, hogy melyik európai autógyárban lesznek képesek hidrogéncellát magában tartalmazó autókat gyártani, akkor a magyar gyárak előnnyel indulnak majd a versenyben, mert lesz beszállítói háttér és szaktudás.
Antal Dániel energetikai blogja
- Magyarország több energiát és drágábban fogyaszt, mint amennyit megengedhet magának, és ezt a többletköltséget a vállalatok már nem tudják ellensúlyozni. A végső cél, a versenyképesség növeléséhez három kritikus beavatkozási területet jelöl meg az állásfoglalás: független, költségalapú közműszabályozás; a beruházásokat fékező - elsősorban a jogszabályok szövegének és értelmezésének állandó változása miatti bizonytalanságban testet öltő - akadályok csökkentése; a gazdaság energiahatékonyságának növelése, más szóval az energiafüggőség csökkentése.
Van olyan AmCham-tag, amely azt mondja, hogy a franciaországbeli magasabb munkaerőköltségeit a magyar gyára azért nem tudja versenyelőnyére fordítani, mert éppen annyival fizet többet Magyarországon energiáért, mint amennyivel Franciaországban többet ad ki bérekre és járulékokra. Annak is van oka, hogy a választási kampány idején jöttünk ki az állásfoglalással: azt szerettük volna, hogy a politika e kérdéssel is foglalkozzon. A partnerséget mindenkinek ajánljuk; a fölvetett témák egy részében az új kormány lesz a kompetens, de ugyanígy megküldtük állásfoglalásunkat több mint hatvan olyan önkormányzatnak is, amelyeknek önálló energetikai vezetője vagy energiagazdálkodója van, hiszen Magyarországon nagy részben az önkormányzati szektorhoz kötődik az energia ára és fogyasztása. Keressük energiatechnológiai - nem AmCham-tag - gyártók partnerségét, valamint fogyasztói csoportokét is, mivel az energiahatékonyság fokozásának feladata nem csak a kormányzatra ró feladatokat.
- Milyen fogadtatása volt a kezdeményezésüknek?
- Akadt olyan vállalat, amelyik üzleti érdekét sértve érezte, mivel azt szeretnénk elérni, hogy nehezebb legyen a magas költségeket áthárítani a fogyasztókra. Kamaránkban azonban ott vannak az ipari fogyasztók és azon cégek is, amelyek termékeinek az árába nagyon komolyan beépülnek az energiaköltségek, és saját fogyasztóik emiatt elégedetlenek. A fogadtatás ezzel együtt alapvetően pozitív volt, és megítélésem szerint konstruktív vita kezd kialakulni.
Magyarországon az energiabiztonság kiemelten fontos téma lett, de arról senki sem beszélt, hogy ennek mi az ára - sőt az energiabiztonság fogalmát sem definiáltuk, vagyis azt, hogy a fogyasztók az ellátás bizonytalanságának milyen szintjét tartják elfogadhatónak, márpedig ennek alapján jelentős különbségek lehetnek. Egy országos energiarendszerbe mindig be lehet plusz gáztározókat vagy tartalék erőművi kapacitásokat építeni, ennek azonban ugyanolyan, a közművi árakban megjelenő hatása van, mint a casco-önrész csökkentésének.
- Milyen konkrét részfeladatokat jelöl meg az állásfoglalás?
- Azt javasoljuk az állami szerveknek, hogy az üzleti szférával közös indikatív tervet készítsenek a magyarországi erőművi kapacitások megújításáról. Magyarországon olyan bizonytalan befektetési környezet alakult ki az elmúlt tíz évben, hogy igenis szükség van tervfolyamat keretében megismerni a kormányzat és az üzleti szereplők szándékait. Az ilyen indikatív tervnek egy éven belül el kell készülnie, hiszen Magyarországon sok beruházást halasztanak; korszerűtlen, szennyező erőműveket tartunk életben azért, mert nem tudjuk, mikor és milyen erőművekre lesz szükség.
E megfontolást elsősorban a paksi beruházás váratlan és egészen sok részletet nyitva hagyó bejelentése indokolta: a magánszféra nem tud úgy megújulóenergia-kapacitásokat vagy új erőművi blokkokat telepíteni, hogy közben nem lehet tudni, hogy a magyar állam mikor, mekkora és milyen erőművi kapacitásokkal fog versenybe szállni.
Az AmChamnél szeretnék elérni, hogy belátható időn belül Magyarországon az energia ára a regionális versenytársak szintjére ereszkedjen. Ennek érdekében nem elsősorban az árrendszeren belüli átcsoportosításra van szükség, hanem az energiaimport rugalmasabbá tételére; arra, hogy a zöldenergia-támogatás ne legyen olyan irracionális mint most; valamint kezdődjenek el azok az erőművi vagy szállítási infrastrukturális beruházások, amelyek jelenleg a bizonytalanság miatt állnak. Négy-öt éven belül komoly konkrét eredményeket, alacsonyabb árakat akarunk látni.
- Az árszabályozást is megreformálnák...
- Szeretnénk egy-két éven belül egy független, pártatlan árszabályozó hatóságot látni - ez olyan elvárás, amely a lakosság elemi érdeke, és amely ma már a fejlett európai és észak-amerikai államok mellett a legtöbb latin-amerikai és az élen járó afrikai országokban is valóság. Magyarországon a közművek árszabályozása rendezetlen és rosszul megoldott. A javaslat szerint német és amerikai mintára az állam árhatósági feladatokat ellátó szervezeteit, amelyeknek gyengék az intézményi kapacitásai és jelenleg döntően műszaki hatósági ellenőrzést végző szervezetekbe vannak elbújtatva, össze kellene vonni egy olyan árszabályozó hatóságba, amely egy közműtanács felügyelete alá tartozna.
Szakértő állami apparátusra van szükség annak érdekében, hogy mind a működésnél, mind a beruházási költségeknél az állam meg tudja ítélni, hogy a közműtulajdonos úgy költi-e a pénzt, hogy az a lehető legkisebb, fogyasztókra áthárított költséggel járjon - a tőkemegtérülése vagy a felvett hitelek kamatainak megfizetése mellett. A magyar ártörvény 1990 óta azt mondja ki, hogy azon ágazatokban, ahol nincs hatásos verseny, vagyis a közműszektorban, a legkisebb költség elvén kell kiszolgálni a fogyasztókat. Ezt pedig hatósági eszközökkel ki lehet kényszeríteni. Különösen a vízközműveknél lenne üdvös a megvalósítás, ahol a rendszerváltás idején egyetlen kivételként a vízközművek árhatósági ellenőrzését az önkormányzatokhoz rendelték. Ez azonban olyan komplex elemzői feladat, amelyre még az állami intézmények sincsenek kellően felkészülve, ráadásul az sem biztos, hogy mind a 3200 önkormányzat szakapparátusában ilyen részleget célszerű lenne létrehozni.
- Hogyan reagáltak a kamara tagjai a pécsi vízközművita fejleményeire?
- Az AmCham tagjait is megdöbbentette ami Pécsett történt, de nem a konkrét vita kialakulását nehezményezzük, hanem annak konfliktusos kezelését. A pécsi ügy kialakulásához is hozzájárult, hogy a magyar önkormányzatok önmagukban kicsi szakigazgatással rendelkeznek ahhoz, hogy érdemben tudjanak élni a törvényben biztosított költségellenőrzési jogukkal. Az AmChamnél ezért is szeretnék, ha ez állami feladat lenne, és később egységes elvek alapján a postai, vízi, távhő-energetikai, vasúti, illetve tömegközlekedési közművekre is ki kellene terjeszteni.
A kamara nem javasolja Magyarországnak, hogy államosítson. Úgy gondoljuk, hogy a magyar állam jelenlegi eladósodottsági szintjén, sok feladata miatt, nem tud költségvetési pénzt fordítani államosításokra. Sőt azt javasoljuk a kormányzatnak, fontolja meg, hogy olyan területeken, ahol nincs elég pénze a legkorszerűbb - vagyis a legalacsonyabb árat biztosító - technológiák, megoldások beszerzésére, oda engedje be a magántőkét. Az államosítással szemben nem feltétlenül a privatizációt, de legalább a zöldmezős magánberuházások nagyobb lehetőségét támogatnánk. Ugyanakkor az AmCham tagvállalatai közül többen kifejezték, hogy amennyiben az állam olyan eszközöket akarna eladni, amelyek működtetésével kudarcot vallott, készek volnának pénzért megvásárolni. Sok olyan eszköz van, amiben a tagjaink versenyképesnek éreznék magukat az állammal ebben az országban.
- Ezek szerint a magyar energiaszektor iránt jelentős befektetői érdeklődés mutatkozik?
- Sok cég lát fantáziát a magyar energiaszektorban, és a körülmények kedvező változása esetén nagybefektetőként jelennének meg az országban. Egyik tagvállalatunk olyan ajánlatot tett a magyar államnak, amely szerint az állammal közösen szeretné Magyarország megmaradt uránvagyonát kitermelni, ezzel megszüntetni a paksi atomerőmű fűtőanyag-függőségének jelentős részét. A legrosszabb az, hogy a befektető se pozitív, se negatív választ nem kap.
Más vállalatok hidrogéntechnológiát hoznának az országba. Amennyiben valóban befektetnek, akkor öt-hat év múlva, amikor az lesz a nagy kérdés, hogy melyik európai autógyárban lesznek képesek hidrogéncellát magában tartalmazó autókat gyártani, akkor a magyar gyárak előnnyel indulnak majd a versenyben, mert lesz beszállítói háttér és szaktudás.
Antal Dániel energetikai blogja
További részletek