Már negyedik éve szerepel az  Európai Unió legkorruptabb tagállamaként Magyarország a Transparency International (TI) Korrupció Érzékelési Indexén. Magyarország 2025-ben 40 pontot ért el a maximális százból, ami egyetlen év alatt további romlást jelent: a globális rangsorban a 82-dik helyről a 84-dik helyre csúsztunk vissza. Ez minden korábbinál rosszabb eredményt jelent, és uniós összevetésben Bulgáriával holtversenyben a sereghajtó pozíciót sikerült megszereznie Magyarországnak. 

A tartósan gyenge teljesítmény mögött a jelentések szerint nem egyszeri kilengés, hanem rendszerszintű problémák húzódnak: a jogállami intézmények leépülése és a politikailag vezérelt erőforrás-elosztás.

Az elmúlt másfél évtizedben ugyanakkor kettős kép rajzolódott ki. Miközben a nagyszintű, szervezett korrupció üldözése rendre elmarad, a kormány több területen látványosan visszaszorította a mindennapi kiskorrupciót. Ide tartozik a rendőrségi kenőpénzek csökkenése vagy az egészségügyben korábban tömegesen jelenlévő hálapénz  kriminalizálása.

Az adóbeszedés hatékonysága is nőtt az online pénztárgépek, az  e-útdíj és az  áfarendszer szigorítása révén. A kritikusok szerint azonban mindez nem ellensúlyozza a közpénzek elosztásának politikai befolyásoltságát és az elszámoltathatóság hiányát.

A 21 Kutatóközpont idén januárban készült kutatása szerint – mivel a választási kampány kellős közepén vagyunk – a magyarok egyértelműen igénylik a miniszterelnök-jelölti vitát, ahol a mindennapi életet meghatározó ügyei kerüljenek előtérbe. A top témák között szerepel a megélhetés (21 százalék), az egészségügy (19 százalék) és a korrupció  (15 százalék) is.

Megy az alibizés

A TI Magyaroszágról készült 2025-ös jelentése szerint a nagykorrupció fogalma körül intézményi bizonytalanság tapasztalható. A vádhatóság azzal érvelt az uniós kritikákra reagálva, hogy a büntetőjog nem ismeri a „magas szintű korrupció” kategóriáját, ezért az ilyen ügyek értelmezése sem egyértelmű. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a néhány ezer forintos hálapénzes esetek és a több százmilliárdos közbeszerzések azonos jogi mércével jelennek meg, miközben utóbbiak feltárása ritkán jut el vádemelésig. 

A Transparency International Magyarország által feltárt, mintegy 300 milliárd forintos lélegeztetőgép-beszerzés ügye is ezt a dilemmát példázza: a megvásárolt eszközök jelentős része kihasználatlanul maradhatott, miközben a részletek feltárása csak hosszú pereskedés után vált részben megismerhetővé.

Az egészségügy különösen érzékeny terepe a korrupciós kockázatoknak. Az átláthatatlan hátterű magántőkealapok az utóbbi években jelentős állami megrendelésekhez jutottak, összesen több ezer milliárd forint értékben. A TI jelentése szerint például a B + N Referencia Zrt., közel ezermilliárd forintnyi, jellemzően egészségügyi intézmények üzemeltetéséhez kapcsolódó tendert nyert el, sokszor egyszereplős keretmegállapodások keretében a központi beszerző, a Közbeszerzési és Ellátási Főigazgatóság  (KEF) megbízásából. A koncentrált piac és a korlátozott verseny a szakértők szerint növeli a rendszerszintű visszaélések kockázatát.

Vannak sikerek is

Ugyanakkor a jelentésben kiemelik, hogy a hálapénz elleni fellépés kézzelfogható eredményeket hozott a hazai egészségügyben. A 2021-ben bevezetett tiltás óta több mint négyszáz egészségügyi dolgozóval szemben indult eljárás vesztegetés gyanúja miatt. A Nemzeti Védelmi Szolgálat (NVSZ) adatai szerint 375 ismert és további több tucat ismeretlen orvos, valamint közel kétszáz más egészségügyi dolgozó érintett az eljárásokban. 

Egyébként lehet még hálálkodni a törvényi keretek között. 2026-ban a jogszabályok szerint, a minimálbér emelés miatt maximum 16 140 forint összegben lehet az egészségügyben dolgozókat a betegellátás után megajándékozni. 

A szakmai szervezetek ugyanakkor arra figyelmeztetnek, hogy a korrupció nem szűnt meg a magyar egészségügyben, csak átalakult. A Magyar Orvosi Kamara egy korábbi felmérése szerint az orvosok túlnyomó többsége igazságtalannak tartja az állami és a magánellátás jelenlegi együttélését, és úgy vélik, továbbra is léteznek olyan befolyásos szereplők, akik a betegutakat a magánszektor felé terelik. Ez a jelenség már nem a borítékos hálapénz logikáját követi, hanem a rendszer szintjén torzítja az ellátáshoz való hozzáférést.

A TI jelentéséből az látszik, hogy Magyarország korrupciós helyzete kettős: a mindennapi visszaélések egy része visszaszorult, miközben a nagy értékű közpénzfelhasználás átláthatósága továbbra is korlátozott. A nemzetközi indexek romló pontszámai és az egészségügyi szektorban feltárt ügyek egyaránt arra utalnak, hogy a korrupció szerkezete változik, de a probléma még velünk marad.