A jelenlegi gazdasági helyzet értékeléséhez alapvetően három folyamatot kell figyelembe venni: a gazdaság induló állapotát, a bekövetkező sokk természetét, valamint azt, hogy minderre milyen gazdaságpolitikai válaszok születnek – kezdte előadását Virág Barnabás, a Magyar Nemzeti Bank elnöki főtanácsadója a Money Talks ’26 konferencián. Mint fogalmazott, a mostani helyzetet az teszi igazán egyedivé, hogy a gazdasági folyamatoknak egyszerre vannak társadalmi és politikai következményei is.
Példaként a közösségi média elmúlt 10–15 évben végbement gyors térnyerését említette, amely alapjaiban formálta át a társadalmi és politikai működést is. Szerinte a világ eleve nem kedvező állapotban volt az iráni konfliktus kirobbanásakor:
- a Covid-járvány
- és az energiaválság után vagyunk,
- miközben az orosz–ukrán háború is továbbra is zajlik.
Virág Barnabás rámutatott: a világgazdaság növekedése érezhetően lelassult. Miközben évtizedeken keresztül átlagosan 3,5 százalék körüli bővülésre volt képes a globális gazdaság, mára ez nagyjából 3 százalékra mérséklődött. Hozzátette, hogy a 2010-es évek végén a magyar gazdaság 4–5 éven keresztül 4 százalék körüli növekedést tudott felmutatni, ezért sokan ma is úgy gondolják, hogy ez tartósan fenntartható lehetne. Szerinte azonban a világgazdasági lassulás következményeit Magyarország sem tudja kivonni magától.
„Ez az a közeg most, ahol Magyarországnak sikereket kellene elérni”
– fogalmazott az MNB elnöki főtanácsadója. Emlékeztetett arra is, hogy az Európai Unióban, amely a világ GDP-jének mintegy ötödét adja, kórosan alacsony, 1 százalék körüli növekedés látható.
A lassulás mögött demográfiai okokat is említett. Korábban a népesség növekedése támogatta a gazdasági bővülést, hiszen növelte a munkaerő-kínálatot és a keresletet is. A népesség stagnálása, egyes helyeken pedig csökkenése viszont ma már éppen ellenkezőleg, fékezi a növekedést: kevesebb fogyasztó kisebb keresletet és alacsonyabb bővülési potenciált jelent.
Szólt az államadósságok globális megugrásáról is. Elmondása szerint a GDP-arányos államadósság a hetvenes évek közepe óta megháromszorozódott, ami magasabb kamatkörnyezethez vezetett. Mindez azért is különösen problémás, mert a világ egyszerre szeretne többet költeni védelemre, innovációra, energiaátmenetre és más stratégiai célokra, miközben az adósságszintek már most is magasak. Hozzátette: a globális költségvetési hiány 2019-ben még 3,5 százalék volt, mára azonban megközelíti az 5 százalékot.
Virág Barnabás kitért arra is, hogy az infláció az utóbbi években visszatért a jegybankok által kívánatosnak tartott tartományba, ugyanakkor az iráni konfliktus ezt a folyamatot ismét megzavarhatja. A technológiai átalakulásról szólva kiemelte: ma már senki sem beszél a digitalizáció fontosságáról, mert az alapvetéssé vált. A fókusz inkább a mesterséges intelligencia térnyerésére helyeződött át. Szerinte digitalizáció nélkül nincs mesterséges intelligencia, ezért aki a digitális átállásban lemaradt, az az AI korszakából is ki fog maradni.
Törékeny helyzetben a világ
Előadásában arról is beszélt, mit is jelent a mostani globális sokk. Az iráni konfliktus kapcsán kiemelte, hogy a világ nyersanyagainak jelentős része ezen a régión halad át: az olajtól az ammónián keresztül egészen a héliumig számos kulcsfontosságú alapanyag kötődik ide, amelyek az energiaszektortól az agráriumig szinte minden ágazatot érintenek.
Mint mondta, az energiahordozók drágulása mindenki számára ismert jelenség, de a hatások ennél jóval szélesebbek. Jó példa erre a műtrágya ára, amely az agráriumban is jelentős költségnövekedést okozhat.
Globális szinten az energiaárak emelkedése egyfajta regresszív adóként működik, hiszen a szegényebb társadalmi rétegek sokkal kevésbé tudják elkerülni ennek terheit, ezért politikailag is fontos kérdés ezek enyhítése.
Virág szerint Európa különösen nehéz helyzetben van, hiszen energiaimportőr gazdasági régió, így az ipar több oldalról is nyomás alá került. Az energiaintenzív ágazatok már 2022 óta komoly nehézségekkel szembesülnek, miközben a kínai versenyelőny is egyre nyomasztóbb, ráadásul a kereskedelmi és vámháborúk hatásai is érezhetők. Magyarországon az energiaintenzív ágazatok kibocsátása majdnem harmadával csökkent.
A munkaerőpiac helyzetét is törékenynek nevezte. Míg a Covid utáni időszakban a vállalatok azért versenyeztek, hogy meg tudják tartani a dolgozóikat, ma már inkább a munkaerő-kereslet szűkülése látható. A kérdés szerinte az, hogy ezek a munkaerőpiacok hol és mikor kezdenek el érdemben repedezni.
A monetáris politikáról azt mondta: 2022-ben negatív reálkamat-környezetben működött a rendszer, vagyis a kamatszint az infláció alatt volt. Ma a fejlett világban ez nagyjából nullára emelkedett, a fejlődő országokban – amelyek közé Magyarországot is sorolta – inkább pozitív tartományba került. Ennek viszont a költségvetés oldalán magasabb kamatterhek az ára.
Virág Barnabás szerint ma az egyik legfontosabb „képlet” az r–g, vagyis a reálkamat és a gazdasági növekedés különbsége. Ha a növekedés a reálkamat alá kerül – ahogy szerinte ma már egyre több országban ez történik –, akkor a befektetők is kétszer meggondolják, hová viszik a pénzüket. „Azt kell jól kitalálni, hogy ezt a képletet a megfelelő irányba mozdítsuk” – fogalmazott.
Hozzátette: gyakran elhangzik, hogy ilyenkor a jegybanknak egyszerűen csökkentenie kellene az alapkamatot, ám ez szerinte nem ilyen egyszerű. Általában inkább az országkockázati felárakat kell csökkenteni ahhoz, hogy fennmaradjon az egyensúly, és a költségvetésre se nehezedjen akkora nyomás.
Magyarország „külön univerzum”
Virág Barnabás szerint Magyarország ebben a globális helyzetben ma „külön univerzum”. Úgy látja, a magyar gazdaság induló helyzete kedvezőbb, mint 2022-ben volt. Példaként említette, hogy míg akkor a reálkamat mínusz 3,9 százalék volt, ma már plusz 4,5 százalék körül alakul, az infláció pedig 8 százalék feletti szintről 2 százalék alá, a jegybank célsávjába csökkent.
Az euróhoz kapcsolódó közpolitikai vitáról azt mondta: örül annak, hogy a kérdés ismét hangsúlyosan előkerült. Példaként a szlovák, a horvát és a lengyel hosszú hozamokat említette. Míg Magyarország 7 százalék körüli hozamszint mellett finanszírozza magát, ezek az országok 3–5 százalék körüli szinteken tudnak forráshoz jutni. Szerinte az eurózóna tagállamai sokkal kedvezőbb finanszírozási feltételek mellett tudják biztosítani saját jövőbeli beruházásaikat, miközben az euróövezeten kívüli országok ebben egyértelmű hátrányban lesznek.
A következő időszak egyik kulcskérdése az lesz, hogy a tervezett beruházásokat milyen feltételekkel lehet finanszírozni.
Ezzel összefüggésben a gazdasági növekedés újraindítását is kulcselemnek nevezte. Mint mondta, három éve nincs érdemi növekedés, és enélkül a vállalatok sem tudják majd megtartani a munkavállalóikat. Ráadásul ma a magyar munkaerőpiacra kevesebben lépnek be, mint ahányan kilépnek onnan.
A költségvetésről szólva azt mondta: a bevételeknek tartósan meg kell haladniuk a kiadásokat, enélkül nagyon nehéz lesz fenntartani az egyensúlyt. Szerinte ebben kulcsszerepe lehet az uniós források hazahozatalának, és úgy véli, az új kormánynak erre jó esélye lehet. Megjegyezte: akár már az év vége felé is megérkezhetnek ezek a források.
