Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Elvi szinten a politikusi nyilatkozatok és elemi politikai logika alapján három fő elvárást fogalmazhatnak meg az új kormányfővel szemben: legyenek világos válságkezelési elképzelései, legyen meg a megvalósításhoz szükséges szakmai tapasztalata, valamint a politikai támogatottsága.
Az új, várhatóan legfeljebb egy évre szóló mandátummal rendelkező miniszterelnök elsődleges feladata a válságkezelés lesz. Ez ma elsősorban gazdasági ismereteket igényel: a volatilis forintárfolyam, a devizában eladósodott lakosság, a többek között gyárbezárások nyomán megugró munkanélküliség, a nagy áldozatok által leszorított államháztartási hiány, az euró előszobájába való belépés mind-mind közgazdászért kiált a posztra. Ez jelentősen csökkenti a vezető szocialista politikusok esélyeit, nem meglepő hát, ha Kiss Péter kancelláriaminiszter és frissen újraválasztott MSZP-alelnök szerint sem valószínű, hogy pártpolitikus lesz a következő kormányfő. A relatíve népszerű miniszterek közül ráadásul Göncz Kinga külügyminiszter elvállalta az MSZP európai parlamenti listájának vezetését, Gráf Józsefnek pedig nemhogy miniszterelnöki ambíciókkal nincsenek, de még az MSZP elnökségéből is kimentette magát. Az átlagnál jobban kedvelt vezető szocialista politikus Szili Katalin házelnök is, ő azonban már bejelentette, hogy Pécsett indul a polgármesterségért.
Maradnak tehát a párton kívüli vagy legfeljebb párthoz közeli közgazdászok, akik kapcsán pótlólagos feltétel lehet, hogy ismert közszereplőként a piacok is megbízzanak bennük. A radikálisabb reformterápiát javaslók közül Bokros Lajos (MDF), Békesi László (Reformszövetség), Heim Péter (Aegon Alapkezelő) vagy Simor András (MNB) aligha kapja meg az MSZP-frakció támogatását. A rendszerváltás utáni MSZP-SZDSZ kormányok pénzügyminiszterei közül (Békesin és Bokroson túl) viszont sokan az SZDSZ számára váltak elfogadhatatlanná: Medgyessy Péter és László Csaba éppen a túlköltekezéshez vezető gazdaságpolitika emblematikus figurái; Draskovics Tibor igazságügy-miniszterként ma is tagja a kormánynak, korábban pedig - akárcsak a regnáló pénzügyminiszter, Veres János - jelentős befolyása volt a miniszterelnök által most nyíltan "hibásnak" minősített gazdaságpolitikára. A Fidesz fő pénzügyérei, Járai Zsigmond és Varga Mihály ebben körben nem kapnak lapot (a Fidesz esetleges választási győzelme után persze annál inkább), az MDF-kormány idejéből ugyanakkor nem lehet kizárni Kupa Mihály reaktiválását valamilyen fontos gazdaságpolitikai poszton. Kupa legutóbb az előkészítési szakaszban félbemaradt Új tulajdonosi program keretében dolgozott együtt a kormányfővel.
A monetáris tanács egykori és jelenlegi tagjai egy ilyen nyílt helyzetben szintén jó eséllyel ajánlhatják válságkezelési elképzeléseiket a parlament feloszlatását elutasító MSZP és SZDSZ számára. A legjobb esélye talán Surányi György egykori kétszeres jegybankelnöknek van, a CIB-vezér akár a liberálisok számára is elfogadható kompromisszumos jelölt lehet. Surányi Gyurcsány Ferenccel együtt dolgozott a rövid életű konvergenciatanácsban is, és szoros kapcsolatra utal - igaz, nem feltétlenül pozitív szövegkörnyezetben - a kiszivárgott őszödi beszéd is. A mai MNB-vezetésből MSZP-kompatibilis lehet a Gyurcsány Ferenc által jelölt két alelnök, Király Júlia és Karvalits Ferenc is, akik másrészről reformpárti nyilatkozataikkal az SZDSZ részéről is elfogadhatók lennének. Egy további rekrutációs bázist jelenthetnének a pályamódosítók: az olyan kutatóintézeti közgazdászok, mint a GKI-s Vértes András vagy Akar László (utóbbi pénzügyminisztériumi államtitkár is volt a Horn-kormány idején), de szóba kerülhet az állami túlköltekezést évek óta bíráló, de a politikai ambíciókkal korábban többször is hírbe hozott Kovács Árpád számvevőszéki elnök is.
