Egy, a Nature Medicine folyóiratban megjelent friss tanulmány szerint, melynek során 52 boncolásból származó agymintát vizsgáltak meg, a tudósok egy csoportja arra a következtetésre jutott, hogy azok hétszer-harmincszor több mikroműanyagot és nanoplasztikot tartalmaznak, mint a vese vagy a máj.

A tanulmány főszerzője, Matthew Campen szerint átlagosan egy agymintában talált műanyag mennyisége nagyságrendileg egy műanyag kanálnak felel meg, ugyanakkor az erre vonatkozó mérési módszerek kidolgozása még folyamatban van.

A tanulmány kitér arra is, hogy a vizsgált agymintákat a viselkedést irányító és a döntéshozatalban részt vevő prefrontális kéregből vették. A talált műanyagok többsége olyan fajta, amelyeket főként műanyag zacskókban, műanyag élelmiszercsomagolásban és műanyag vizes palackokban használnak.

Jaime Ross, a Rhode Island-i Egyetem idegtudományi adjunktusa a Business Insidernek azt nyilatkozta, ebből a tanulmányból még nem lehet szerinte arra következtetni, hogy a mikroműanyagok demenciát okoznának. A demenciában szenvedő betegeknél gyakran sérült a vér-agy gát, ami azt jelenti, hogy a mikro-nanoplasztikumok emelkedett szintje a betegség tünete, nem pedig oka lehetett.

Korábban az emberi test számos részében kimutatták a mikroműanyagok jelenlétét, többek között a szívben, a herékben, a májban, sőt, az anyatejben is. Egyelőre nem tisztázott, hogy ennek milyen egészségügyi hatásai lehetnek, ugyanakkor egyes tanulmányok szerint a jelenlétük összefüggésbe hozható szívbetegségekkel, agyvérzéssel vagy a spermák alacsony számával. De már azt is vizsgálják, hogy növeli-e bizonyos ráktípusok kialakulásának kockázatát.

Itt lehet a megoldás az életveszélyes anyagok kiszűrésére

Életmentő, de legalábbis rendkívül hasznos lehet az indiai kutatók legújabb fejlesztése, ami korunk egyik legnagyobb problémát jelentő szennyezésével, a mikroműanyagokkal számolna le.
Ha többre kíváncsi, itt olvashat tovább.