A február 28-án megindult beavatkozás a legnagyobb amerikai vezetésű katonai művelet a 2003-as iraki háború óta, regionális következményei pedig akár még meghatározóbbak lehetnek a térségre, mint a 2003-as háború.
Míg a 2003-as háború hosszabb távú győztese Irán volt, mivel megerősítette a korábbi ellenlábasának, Iraknak a belpolitikájára való befolyást, illetve a szélesebb régióban is meg tudta erősíteni a befolyását. A 2023. október 7-ét követő izraeli és amerikai beavatkozásoknak köszönhetően azonban ez a regionális stratégia komoly károkat szenvedett.
A szíriai Aszad-rezsim összeomlásával, a gázai háború és az amerikaiak jemeni hadjárata, valamint a szankciók és a tavalyi 12 napos háború hatására Irán minden bizonnyal 1989 óta a leggyengébb helyzetbe került.
Csupán idő kérdése volt
Ezzel együtt is csak a nukleáris programjáról volt hajlandó tárgyalni, míg Donald Trump elnök a proxy csoportok és a rakétafegyverek kérdését is napirendre akarta tűzni. Bár a nukleáris kérdésben volt előrelépés, az amerikai és izraeli fél ezt időhúzásként értékelte, és a katonai beavatkozás mellett döntött.
Az amerikai megfontolás szerint a 12 napos háború után Irán a konvencionális katonai kapacitásainak újjáépítésére koncentrált, és idő kérdése lett volna, hogy a visszanyert katonai képességei védelme mellett felújítsa ellenséges tevékenységét az Egyesült Államok és Izrael ellen.
„Amerikai oldalról a célok nem egyértelműek, Trump elnök felszólította a Forradalmi Gárdát a megadásra, Irán lakosságát pedig, hogy vegye át a hatalmat, de hétfőn már az amerikai hadügyminiszter arról beszélt, hogy ez nem rendszerváltó háború, és a katonai tevékenysége elsősorban a rakétakapacitások megsemmisítésére koncentrál“ – mondta érdeklődésünkre Kemény János.
Az NKE John Lukacs Intézetének tudományos munkatársa felhívta a figyelmet arra, hogy a háború tervezett hosszával kapcsolatban is ellentétes információk láttak napvilágot, míg az első napon rövid beavatkozást vizionáltak nem hivatalos források, addig a legújabb Trump elnöktől származó cél a 4-5 hét, bár jelezte, hogy a tervezetthez képest kedvezőbb a helyzet.
Az is érdekes kettősséget mutat, hogy míg Trump korábban az Iránnal való tárgyalások felújítására szólította fel az új vezetést, addig ez a pont kikerült az újabb nyilatkozatokból.
Jönnek a választások, népszerűtlen a háború
Az első felmérések alapján az Irán elleni háború rendkívül népszerűtlen az Egyesült Államokban, ami a szakértő szerint az időközi választások közeledtével problémát jelenthet majd a Trump-adminisztrációnak, amennyiben nem tud látványos eredményt produkálni – és a változó kommunikáció az okokról és célokról rendkívül problémássá teheti majd annak megítélését, hogy mi a siker az amerikai vezetésnek.
A szárazföldi beavatkozástól pedig elzárkózik az Egyesült Államok, mivel az olyan erőforrásokat igényelne, amit az amerikai vezetés nem lenne hajlandó erre fordítani.
– fogalmazott az NKE munkatársa, egyben hozzátette:
Izraeli oldalról a rendszer maximális meggyengítése a cél. Az izraeli belpolitika minden jelentős alakja gyakorlatilag az iráni fenyegetést elsőrangúnak tekinti és a szélesebb izraeli társadalom is a háborút elkerülhetetlennek és szükségesnek tartotta.
Az iráni rendszer lefejezését végrehajtó légicsapást az izraeliek hajtották végre, és katonai célpontok mellett belbiztonsági célpontokat, így az állami média épületeit is támadták és Benjamin Netanjahu miniszterelnök is felszólította az iráni lakosságot az iráni rendszer megdöntésére.
Iráni szempontból a helyzet értékelése egyértelmű: a rendszer a saját túléléséért küzd, tudatában van korlátozott erőforrásainak, és a túlélés érdekében majdnem mindenre hajlandó.
A rendszer annak is tudatában van, hogy nem kell katonailag nyernie, elég ha képes az amerikai és izraeli csapásokat „lenyelni” miközben igyekszik veszteségeket okozni, és a stratégiája az, hogy amennyiben sikerül elhúznia a háborút, az amerikai és izraeli hazai, illetve a szélesebb nemzetközi nyomás hatására a konfliktus úgy érhet véget, hogy az iráni rezsim hatalmon marad.
A fentiekkel összhangban gyakorlatilag már az első napon regionális dimenziókat öltött a háború, mivel Irán a háború előtti ígéreteivel összhangban a térségben lévő amerikai célpontokat kezdte támadni, majd vasárnap a Hormuzi-szoros puha lezárásába kezdett.
Kiterjesztett csapások
Rádióüzenetekkel figyelmeztette a térségben lévő hajókat az áthaladási tilalomra, és feltételezhetően több hajót is megtámadott, aminek hatására a hajók biztosítási díjai megnőttek és a tulajdonosok nagy része a jelek szerint a kivárás mellett döntött.
Hétfőre Irán kiterjesztette a csapásait a térség energetikai infrastruktúrájára is:
- Katarban az LNG termelés leállt,
- Szaúd-Arábiában egy olajfinomítót ért találat, bár Irán tagadta, hogy a szaúdi finomítót támadta volna.
A szoros de facto lezárása és az energetikai célpontok támadása feltételezhetően azt akarja elérni, hogy a térség és a szélesebb környezet országai nyomást gyakoroljanak az Egyesült Államokra a katonai beavatkozás leállítására. Irán hangsúlyozza, hogy a térség országaival nem kívánja a viszonyát rontani és a drón- és rakétatámadások kizárólag az amerikai célpontok ellen indítanak.
Ez nem kockázatmentes stratégia Kemény János szerint, mivel az Öböl-menti Együttműködési Tanács (GCC) országai az Egyesült Államok közeli szövetségesei, és a területükön bekövetkezett, nem egyszer civil célpontokat ért támadások hatására akár az amerikai-izraeli beavatkozás aktívabb regionális támogatását is eredményezhetik.
Az öböl-menti országok igyekeztek semlegesek maradni és az Egyesült Államok területükön lévő katonai erőinek gyakorlatilag megtiltották, hogy aktívan részt vegyenek az esetleges Irán elleni hadjáratban. Egy elhúzódó konfliktus, amiben nem sikerül a hajózási szabadságot helyreállítani, jelentős energetikai válságot eredményezhet, hatalmas veszteséget okozva minden olajexportáló államnak.
A szakértő úgy látja, hogy az iráni proxy csoportok tevékenysége egyelőre messze elmarad a korábbi szinttől, ami jól mutatja, hogy gyakorlatilag majdnem minden csoport, így a jemeni huszik, a libanoni Hezbollah és az iraki síita milíciák megszenvedték a korábbi két év izraeli és amerikai támadásait.
- A libanoni Hezbollah hétfőn kisebb rakétatámadást indított izraeli terület ellen, aminek hatására Izrael ellencsapásokat hajtott végre, és a libanoni kormány a Hezbollah katonai tevékenységét illegálisnak nyilvánította – ez a korábbi időszakban elképzelhetetlen lett volna.
- A huszik deklarálták a támogatásukat Iránnak, de jelenleg nem áll rendelkezésre arról információ, hogy bármilyen aktív katonai tevékenységbe kezdtek volna a civil hajózás ellen.
- Az iraki csoportok állításuk szerint számos drónos támadást indítottak amerikai katonai célpontok ellen, azonban az eddigi tevékenységük nem okozott látványos eredményt. Sőt, az izraeli-amerikai erők légicsapásokat hajtottak végre a beavatkozás elején több Irán-barát iraki milícia bázisa ellen Irakban.
Az amerikai és izraeli légi hadjárat eddig az elérhető nyilatkozatok alapján ezres nagyságrendű számú célpontra mért csapást, de pontos adatokat eddig nem bocsátottak a közvélemény rendelkezésére. Eddig közel 600 iráni áldozatról, 6 amerikai katona haláláról, illetve Izraelben közel 20 civil haláláról érkezett hír.
Kivel van az idő?
Iránban számos katonai és politikai vezető is életét vesztette, azonban a rendszer jóval hatékonyabban reagált a támadásra, mint a 12 napos háború alatt.
Az iráni regionális csapások hatására több arab országban is voltak halottak és sebesültek, illetve jelentősebb anyagi kár.
A háborúnak több korlátozó tényezője van
– szögezte le Kemény János. Amint megfogalmazta:
Nem tudjuk, hogy az amerikai és izraeli erők meddig képesek a jelenlegi műveleti tempót fenntartani és mennyire lesz képes Irán a rakétacsapásait fenntartani. A fejlett irányított lőszerek gyártása költséges és időigényes, ezért a felhalmozott lőszerkészletek mennyisége, és az amerikai-izraeli csapásmérések hatékonysága komolyan befolyásolhatja a műveleti tempó kérdését.
A másik oldalról nem lehet tudni, hogy Teherán mennyi rakétaelhárító rakétát tudott felhalmozni; egy ellenséges rakéta lelövése érdekében 2-3 elfogó rakétát kell indítani, amiknek a költsége és előállítási ideje is jelentős, így minél tovább és minél jelentősebb számú rakéta bevetésével tudja az iráni fél a csapásait kitolni, annál komolyabb problémákat okozhat az amerikai-izraeli koalíciónak.
A szakértő szerint az iráni háború
végső kimenetét még nem lehet megjósolni, ám feltételezhető, hogy nem lesz a venezuelaihoz hasonló, jól kommunikálható látványos eredmény.
Ezzel együtt a Hormuzi-szoros és az energetika kérdése, a veszteségek feltételezhető növekedése, vagy a régióban vagy azon kívül bekövetkező esetleges terrorakciók – már az Egyesült Államokban egy fegyveres támadást az amerikai hatóságok összefüggésbe hoztak az iráni beavatkozással –, olyan dinamikákat adhatnak a konfliktusnak, ami a kimenetre komoly befolyással lehet.