Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Ukrajna attól tart, hogy Oroszország a téli hónapokban ismét célba veszi az ukrán elektromos hálózati és távfűtési rendszereket, ahogy ezt a háború kezdetén is tette. Kijev ezért most minél nagyobb kárt igyekszik okozni az orosz üzemanyag-infrastruktúrában, hogy csökkentse Moszkva mozgásterét, és jobb pozícióból érkezhessen bármilyen amerikai közvetítésű béketárgyalásra.
A Politico hangsúlyozza, a Krím különösen fontos terep, mivel egyszerre szimbolikus és katonai csomópont is: a félszigeten az üzemanyag-ellátási zavar nem csupán az oroszok hadműveletét nehezíti, de a Moszkváról alkotott kontrollképet is. Margus Tsahkna észt külügyminiszter szerint Ukrajna azért tudott előnyt szerezni, mert a saját mélységi csapásmérő képességeit gyorsan fejlesztette. Ez az előny azonban törékeny: Oroszország tanul, másol és alkalmazkodik, közben pedig háborús üzemmódban tartja a saját gazdaságát.
Erre a nyomásgyakorlásra mutat rá a belarusz szál is: Zelenszkij ugyanis állítólag utlimátumot adott Alekszandr Lukansenkának, hogy távolítsanak el bizonyos reléberendezéseket, Kijev szerint pedig Minszk engedett. A Politico forrásai ezt annak jeleként tekintik, hogy Moszkva egyik legfontosabb szövetségese sem biztos már abban, hogy képes őt megvédeni Oroszország.
Ugyanakkor Ukrajna változatlanul erősen függ a nyugati támogatástól: a cikk szerint Kijevnek több milliárd eurónyi új katonai forrásra, gyorsabb beszerzésekre és főleg légvédelmi rakétákra van szüksége. A NATO ankarai csúcsán az ukrán elnök külön kiemelte, hogy országa sok mindent képes maga is megoldani, de a ballisztikus rakéták elleni védelemhez partnerei döntésére van szükség.
Politikai értelemben a tét az, hogy Ukrajna ne gyengeségből, hanem erőből tudjon tárgyalni. Zelenszkij a háborút kész lenne a jelenlegi frontvonalak mentén befagyasztani, Putyin viszont olyan területeket is követelne minden bizonnyal, amelyek nincsenek teljesen Oroszország ellenőrzése alatt.
