Miközben egyre több elemző beszél arról, hogy Kína kemény földet érésre készül, a tervek szerint októberben lezáruló tisztújítás körül még mindig nagyon sok a bizonytalanság. A kínai politikai elit ötödik generációjának kiválasztása során új emberek kerülnek a párt legbefolyásosabb pozícióinak 70 százalékába, az óriási tét miatt hevesebb hatalmi harcok zajlottak a párt belső emberei között. A konfliktusmentes tisztújítás fontos lenne, hiszen mind a külső, mind a belső szereplők felé stabilitást kell mutatnia az új apparátusnak, ha szeretnék fenntartani a növekedés jelenlegi ütemét. A válság során a tartományok eladósodtak az infrastrukturális beruházások és az építőipari buborék miatt, miközben az eddigi legnagyobb erőforrás, az olcsó munkaerő is egyre szűkösebb a családpolitika és az eddigi terjeszkedés után. Az exportszektor pedig külső okok miatt omlott össze, és − hiába törekedne erre hosszú távon a pekingi vezetés − a belső fogyasztás és a szolgáltatószektor még hosszú ideig nem töltheti be ezt az űrt. A legtöbb közgazdász szerint a privatizációt is újra kellene kezdeni a Hu Csin-tao és Ven Csia-pao alatti újraállamosítási hullámot követően.
A tisztújító kongresszuson a jelöltek kiválasztása belső szavazással történik 1987 óta, így egyfajta \"belső demokratikus folyamat\" végén kerülnek be a tisztségviselők a központi bizottságba. A legnagyobb változás a politikai bizottság állandó bizottságában (PSC) lesz majd, itt a kilenc főből csak kettő marad a helyén, és valószínűleg csak öt új vezetőt fognak kinevezni. A PSC a kínai politikai struktúra csúcsa, az országot gyakorlatilag ez a kilenc (októbertől már csak hét) ember vezeti. Ehhez a szervezethez kapcsolódik az év egyik legnagyobb belpolitikai botránya is: Po Hszi-laj volt az egyik jelölt a megüresedő helyekre, de miután kiderült, hogy segített eltussolni egy angol üzletember meggyilkolását, a titkosszolgálat elhurcolta, belső vizsgálat indult ellene, majd kizárták a politikai életből. A külső megfigyelők egy része szerint politikai ellenfelei törték ketté a populista és karizmatikus politikus karrierjét.
A jövő vezetői főleg két, jól elkülöníthető csoportból fognak kikerülni − olvasható az amerikai−kínai gazdasági és biztonsági bizottság jelentésében. Az egyik tábor a hercegek (princelingek), a befolyásos pártfunkcionáriusok gyerekei, akik a rokoni kapcsolatokat kihasználva kerültek be a hatalomba; ők a gazdasági növekedés maximalizálását tartják elsődlegesnek és jobban elfogadják a növekvő vagyoni különbségeket. Ebbe a körbe tartozik a sanghaji klikk is, amely a part menti régiók vagyonos üzletembereiből áll. Az októberi, 18. pártkongresszuson a párt vezetőjének minden bizonnyal az ebből a csoportból érkező Hszi Csin-pinget választják.
A másik oldalon a ranglétrát megmászó, általában az ifjúsági mozgalomból induló vezetők, az úgynevezett tuanpajok állnak. Nekik általában jelentős tapasztalatuk van a szegényebb tartományok vezetésében, ezért általában a szociális stabilitás kérdése felől közelítik meg a problémákat. A Ven Csia-paót követő miniszterelnök, Li Ko-csuang ebből a politikai körből érkezhet az ország élére.
Reuters
