Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Amikor a 2010-es választásokon az ukrán üzleti élet meghatározó személyiségeinek választaniuk kellett, hogy Julia Timosenkót vagy Viktor Janukovicsot támogassák, többségük az utóbbit választotta. Egyesek, mint Viktor Pincsuk és Dmitro Firtas azért, mert Timosenko miniszterelnökként meg akarta fosztani őket hatalmuktól és vagyonuktól, mások, mint Rinat Ahmetov, félt populista, elitellenes retorikájától − írta a Kyiv Post elemzője. Az ötmilliós középosztály jelentős része inkább a harmadik-negyedik jelöltre szavazott, így a szavazatok mintegy 20 százalékától elesett a két valódi esélyes, mert egyikükben sem bíztak.
A jelentős üzletemberek többsége jól járt Janukovics támogatásával, és tovább növelhette birodalmát, azokat pedig, akik Timosenko mellé álltak, figyelmeztették a már ellenzéki vezér támogatásának veszélyeire. Ebből a szempontból, bár a hatalom autoriter volta emlékeztet a narancsos forradalom előttire, Leonyid Kucsma korszakára, eltér attól a politikai pluralizmus felszámolásában − akkor legalább azt támogatták az oligarchák, akit akartak.
Az üzleti elit azonban már kezdi felismerni, hogy nem szerencsés minden tojást egy kosárban tartani, és kezdetét vette a hatalomtól való gyors eltávolodás folyamata. Ez Kucsmánál csak egy évtizedes uralkodás után indult el.
Ez alól a legnagyobbak sem kivételek. Ahmetov, akinek üzleti birodalma a legszorosabban kötődik a donyecki klánhoz, s akkor nőtt igazán naggyá, amikor Janukovics volt Donyeck kormányzója, már tavaly szövetségi tárgyalásokat kezdett Jacenyukkal, a Front a Változásért liberális párt vezetőjével. Ez a politikai alakulat a Mi Ukrajnánk pragmatikus szárnyából jött létre, amely mindig szemben állt Timosenkóval. Ráadásul Jacenyuknak érdeke, hogy a volt miniszterelnököt börtönben tartsák, mert ez ad esélyt neki arra, hogy bekerülhessen az elnökválasztás második fordulójába. Vagyis az oligarcha kimagyarázhatja viselkedését Janukovicsnak, arra hivatkozva, hogy ellenségének ellenségével akar szövetkezni.
A többi oligarcha egyelőre általában megelégszik azzal, hogy titokban panaszkodik az államfőre a nyugati diplomatáknak, illetve − mivel nem rendelkeznek akkora hatalommal, mint Ahmetov − a színfalak mögött próbál kiutat találni.
A dilemmájuk az, hogy ha Janukovics nyeri meg az elnökválasztást 2015-ben, 2020-ra vagyonuk jelentős részéből kiforgatják őket. Az államfő szülővárosából, a Donyeck-medencei Jenakijevóból indult klán, amelyet csak úgy emlegetnek, hogy a \"Család\", hihetetlenül mohó és nem ismer határokat. Janukovics fia, Olekszandr tavaly már bekerült a 100 leggazdagabb ukrán közé. Magának Janukovicsnak pedig az a véleménye, mint Vlagyimir Putyinnak, hogy egy ország államfőjének kell a leggazdagabbnak lennie az államban. (Egyesek szerint Putyin vagyona mintegy 40 milliárd dollár, tízzel több a leggazdagabbnak tartott oroszénál, Oleg Deripaszkáénál.)
Az oligarcháknál Janukovics ellen szól az is, hogy politikájával − Timosenko bebörtönzésével, a reformok elmaradásával − elriasztotta a nyugati befektetőket, sőt kiváltotta a Nyugat bojkottját, s az ellene hozott szankciók a tervek szerint átterjednek az őt támogató üzletemberekre is. Az utolsó csepp lenne a pohárban külföldi bankszámláik befagyasztása, ami ha erőszakcselekmények kísérnék a következő parlamenti választásokat, biztosan bekövetkezne. Viszont ha az ellenzék kerülne hatalomra, és megvalósítaná radikális programját, Janukovics és politikustársai mellé kerülhet a börtönbe jó néhány oligarcha is. Vagyonuk sem lenne nagyobb biztonságban, ugyanis az ellenzék tervei szerint államosítanák a 2010 óta privatizált állami vállalatokat. Nem csoda, hogy nehezen tudnak választani, ki mellé álljanak − írta a Kyiv Post.
