Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
A belorusz miniszterelnök, Mihail Mjasznyikovics utasítására első helyettese, Vlagyimir Szemasko vezetésével kidolgozták az ország ipara 2020-ig szükséges fejlesztésének programját. Az elkészült jelentés igen kritikusan értékeli a helyzetet. Megállapítja, hogy a legnagyobb probléma a termelékenység alacsony szintje, ami csak negyede az uniós országokénak. A high-tech vállalatok termelése az egész iparénak csupán 2-3 százalékát teszi ki. Jellemző a magas, anyag-, import- és energiaigény, ami tőkehiányhoz és a műszaki fejlesztés elmaradásához vezet.
A nyolcéves, 2020-ig terjedő program szerint 90 milliárd dollárt kell befektetni a hagyományos ágazatok fejlesztésébe és új, magasan fejlettek létrehozására ahhoz, hogy a Belarusz és Európa közötti termelékenységi szakadékot a felére csökkenthessék. A szakértők több okból bírálják a programot. Az első kifogásuk, hogy említést se tesz arról, honnan teremtenék elő a végrehajtásához szükséges pénzt. Emellett nem jelöli meg, mely területeknek kell prioritást biztosítani, és nem is érinti az adópolitikát, aminek pedig meghatározó a szerepe a termelés fejlődésében. Nem tartják reálisnak a dokumentum feltételezését sem, hogy a tervezett időszakban mintegy 30 milliárd dollár külföldi befektetésre lehet számítani − írta a minszki Telegraf.
A problémának ráadásul csak az egyik oldala a termelés, a másik, hogy mihez kezdenek a megtermelt árukkal. Mint a lap közölte, a raktáron levő feldolgozóipari termékek mennyisége megfelel az átlagos havi termelés 53 százalékának, de ez az arány a statisztikai hivatal szerint a gépiparban már elérte a 97 százalékot. És ez még csak nem is rossz eredmény. A listát a bőr- és cipőipar vezeti, ahol a havi gyártás 220,8 százaléka hever a raktárakban, a textil- és ruhaiparban 135,6, a gyógyszergyártóknál 131,7 százalékos a készlet.
