Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
A monogorodok azok a főleg szovjet időkben keletkezett városok, amelyek egyetlen ipari ágazatra épülnek − nem feltétlenül egyetlen vállalat vagy üzem fennmaradásától függ a létük, de egyetlen szűk szakterülettől. Az egyetlen munkaadóval rendelkező nyugati városoktól abban különböznek, hogy az ott uralkodó cég vagy cégek gondoskodnak a szociális ellátásról, a közszolgáltatásokról, az iskolákról, az üzletekről, a kórházakról, az államilag támogatott lakásokról is. Emellett részt vesznek az infrastruktúra építésében és fenntartásában, gondoskodnak a hő- és áramszolgáltatásról. Vagyis nemcsak az ott élők munkabére, hanem egész élete tőlük függ.
Az orosz ipar súlyos válságot élt át a Szovjetunió szétesése után, amit tovább mélyített a 2008−2009-es gazdasági válság − ágazatukkal egész városok mentek tönkre. A fordulatot 2009-ben a szentpétervári körzetben levő, 22 ezer lakosú Pikaljovo város vívta ki: munkásai, akik több hónapja nem kapták meg fizetésüket, fellázadtak és lezártak egy országos főutat. Hónapok óta nem kaptak fizetést, és a milliárdos Oleg Deripaszka bezárta a gyakorlatilag egyedüli munkalehetőséget nyújtó helyi cementgyárat. Putyin személyesen utazott a városba, hozzávágta a tollát a milliárdoshoz − akivel egyébként baráti a viszonya − és utasította, hogy fizessen és indítsa újra a privatizációban szerzett gyárát. Majd kezdeményezésére az orosz kormány programot fogadott el a monogorodok megsegítésére: 10 milliárd rubellel (315 millió dollár) támogathatnak több mint 400 várost.
Mint a befolyásos Vedomosztyi írta, ennek alapfeltétele, hogy az adott hely gazdaságilag aktív lakosságának több mint 25 százalékát egy munkaadó vagy munkaadói csoport alkalmazza, amelynek teljesítménye legalább 50 százalékát adja a város termelésének, és része egy technológiai láncnak. Az érintett települések üzemei a szovjet korszakban több száz szerződéssel kapcsolódtak más létesítmények termeléséhez − amelyeket aztán külön-külön privatizáltak. Ennek következtében elég, ha a lánc egy tagja csődbe megy, az magával ránthatja az összes többit.
Bár a monovárosok listáján több mint 400 település szerepel (az elemzők szerint legalább 800 van), csak mintegy 200 szorult segítségre. Becslések szerint azonban 2020-ig több mint ezermilliárd rubelt (34,45 milliárd dollár) kellene fordítani a modernizálásukra, különösen az infrastruktúrájukra. A lap forrása szerint azok, amelyekben a munkaadó atom- vagy vízierőmű, olaj- vagy gáztársaság, exportra termelő cég, illetve az ugyancsak a szovjet időkből örökölten tudományos, illetve úgynevezett zárt (elsősorban hadiipari) városok, gazdaságilag jó helyzetben vannak. A legnagyobb, a 720 ezres Togliatti, az AvtoVAZ, a Ladák gyártására épült város nehéz éveket élt át, és csak az állami bankok kamatmentes kölcsöneinek, sok milliárd dollárnak köszönhetően élte túl a válságot, amiből végül a Renault társtulajdonossá válásával remél egyszer s mindenkorra kikapaszkodni. A képet azonban váratlanul színezte, hogy óriási meglepetésre az elnökválasztást követő főpolgármester-választáson nem Putyin pártjának jelöltje, hanem egy független jelölt nyert.
Magnyitogorszk Togliattival és a legtöbb monogoroddal ellentétben sikertörténet. Bár a helyi, kitűnő vasércre épült acélváros nyersanyaga már csaknem kimerült, és a vasércet 300 kilométerről, Kazahsztánból kell hozni a kohóiba, a privatizáció megmentette. Viktor Rasnyikov acélmágnás ugyanis a legnehezebb években is fejlesztette és korszerűsítette a városnyi üzemet, amely virágzik, és az orosz vas- és acéltermelés mintegy 20 százalékát adja.
Ahogy a városok kiemelkednek a válságból, egyre inkább képesek megállni a lábukon. A 2011−2013-as költségvetés már nem is tartalmaz keretet a támogatásukra. A területfejlesztési minisztérium jelentése szerint ugyanis a 2010-es, 27 milliárd rubeles (872 millió dollár) fejlesztési alapból már 7,6 milliárd nem talált gazdára.
