Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
A nukleáris energia reneszánszát több tényező hátráltatja. Elsősorban az, hogy óriási befektetést igényel, ami csak akkor térül meg, ha az erőművet teljes kapacitással üzemeltetik igen hosszú ideig. Ahelyett hogy csökkent volna az atomerőművek építési költsége, olyan szintre emelkedett, amit csak a legnagyobb energiavállalatok engedhetnek meg maguknak. Így az évtized legnagyobb cseh beruházásának sorsa elsősorban a finanszírozáson múlik.
A temelíni atomerőmű tervezett bővítése két új nukleáris reaktorral igen drága mulatság, az ár megközelítheti a 2500 milliárd forintot is. Erre a térség legnagyobb piaci értékű energetikai cégének, a közel 70 százalékban állami tulajdonban levő CEZ-nek megvan a pénze, illetve a szükséges cash flow-ja, és nagyvonalú banki kölcsönre is számíthat, azonban nem sok maradna a páncélszekrényében, ezért kiegészítő finanszírozási lehetőségeket vesz fontolóra − írta a Ceska Pozice.
A legfontosabb kérdés, hogy ehhez milyen modellt választanak: a britet (állami garancia a termelt áram árára), a finnt (előleg a legnagyobb vásárlóktól) vagy az amerikait (pótdíjat fizettetni a fogyasztókkal). A másik probléma, hogy ha az oroszok lennének az egyedüli ajánlattevők az erőmű építésére, ki lesz hajlandó beszállni a finanszírozásba, vajon az üzleti érdekek felülbírálnák-e a politikai aggályokat.
Bár Martin Kuba ipari és kereskedelmi miniszter tagadta, az internetes újság értesülései szerint a vállalat már tárgyalásokat kezdett a kormánnyal. Ugyanakkor a Ceska Pozicének elárulták, hogy vonzónak tartják az új brit modellt. Ennek keretében a kormány rögzített árat garantál az atomerőművi áramra − ha a piaci ár ezt meghaladná, a termelő a különbözetet befizeti az államkincstárba, ha nem éri el azt, akkor a költségvetés kiegészíti neki a garantált szintre. Mint Martin Novák, a CEZ pénzügyi igazgatója mondta, egyelőre érdeklődéssel figyelik, hogy fog beválni ez a megoldás.
Természetesen szó lehet arról is, hogy valamelyik európai vagy ázsiai vállalatóriással lépjenek szövetségre − meg is bízták a BNP Paribas bankot, hogy nyújtson ehhez segítséget. Tulajdonképpen Finnországban ez a modell működik. Ott nagy iparvállalatok és energiafelhasználók adják össze a beruházáshoz szükséges összeget, amit később a termelt árammal fizet vissza az erőmű. Bár a modell logikus és működik, máshol nem sikerült adaptálni.
Elképzelhető volna, hogy a CEZ megpróbálja megismételni a finn sikert az erőművet építő céggel. Erre azonban nem sok esély van. A Ceska Pozice kérdésére válaszolva a megrendelésért versenyző három cég közül kettő, az amerikai Westinghouse és a francia Areva határozottan úgy nyilatkozott, hogy ők építő vállalatok, és nem vesznek részt − részesedés fejében sem − a projektek finanszírozásában. A harmadik pályázó, a Roszatom (a versenyben a Skodával együtt induló Atomsztrojekszport anyavállalata) viszont késznek látszik egy ilyen üzletre, és van is benne gyakorlata. Mint a Roszatom alelnöke, Ivan Dibov emlékeztetett rá, 100 százalékos tulajdonosai lesznek egy Törökországban tervezett atomerőműnek, és folynak a tárgyalások a bulgáriai erőműben való részesedésükről. Ezzel az orosz ajánlat lehet a nyerő − ha figyelmen kívül hagyjuk a politikai és energiabiztonsági szempontokat.
