Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Egy a cseh szénbányák finanszírozta intézet (VÚHU) tanulmánya szerint 2030-ra elfogynak az ország barnaszénkészletei a jelenlegi fogyasztási szint mellett. A környezetvédők ezt nem hiszik el, szerintük a dolgozatnak csak az a célja, hogy a kormány feloldja a kitermelést korlátozó szigorú szabályokat. A Greenpeace azonnal nyilatkozatot adott ki, amelyben azt állítja, hogy bányák nyitása új helyszíneken katasztrofális következményekkel járna, elsősorban a lakosság egészségére − írta a The Prague Post.
A prágai ipari és kereskedelmi minisztériumnak az év közepén kell előállnia az energiaszektorra vonatkozó hosszú távú terveivel. Ebben az egyik, prioritást élvező területnek a széntermelésnek kell lennie, tekintettel arra, hogy a cseh városok hő- és villamos erőműveinek többsége szénnel működik, és az ország áramtermelésének közel 70 százalékát szénerőművek adják − bár ez az arány folyamatosan csökken. A bányászatban érdekeltek elismerik, hogy a szénkorszak a végéhez közeledik, de szerintük az ország energiaellátásában a következő években még meghatározó lesz a barnaszén szerepe.
A Severoceské doly, amelynek tulajdonosa az állami energetikai óriás, a CEZ azt állítja, hogy a jelenlegi szabályok értelmében is képes lehet a jelenlegi bányái közelében 100 millió tonnát kibányászni, az ágazat másik főszereplője, a Czech Coal viszont Litvinov város közelében nyitna új bányát, ahonnan 750 millió tonnát remél kitermelni. Ennek azonban a helyi lakosság keményen ellenáll, és nem is ok nélkül − például a bányanyitás miatt két teljes falu tűnne el a térképről, a kitermelés pedig elnyelné Litvinov ipari negyedét is, ahol jelenleg többek között egy olajfinomító és egy vegyi üzem működik.
Azokon a körzeteken kívül, ahol engedélyezett a barnaszénbányászat, mintegy 6 milliárd tonna kitermelhető szén található. Megnyitásukat azonban a külszíni fejtések számára a Károly Egyetem szakértői is hevesen ellenzik, mert az környezeti károkkal, az egészséget veszélyeztető szennyezéssel, a mezőgazdasági termelés visszaesésével és épületkárokkal járna, amelyek pénzben kifejezett értékét 1,33 ezer milliárd koronára becsülik.
