Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
December végén lejárt a Nemzetközi Valutaalap Lettországgal kötött szerződése: kifutott a hároméves program, amely a történelem egyik legmélyebb recessziójából húzta ki az országot 7,5 milliárd eurós kölcsönnel. Négyéves káprázatos, 50 százalékos gazdasági növekedés után a lett gazdaság 2008-ban összeomlott, kipukkadt az ingatlanlufi és állami tulajdonba kellett venni a második legnagyobb bankot, a Parexet, ami viszont meghaladta a kormány anyagi lehetőségeit − emlékeztetett az AP. Riga ekkor az IMF-hez és az Európai Unióhoz fordult segítségért, és elfogadta a hitel fejében azok kemény megszorításokat igénylő feltételeit.
Három kemény év következett. A GDP 2008−2010-ben 23 százalékot zuhant, a munkanélküliség megközelítette a 25 százalékot, de mint Andris Vilks pénzügyminiszter mondta, az ország sokkal kiegyensúlyozottabb gazdasággal került ki a válságból, mint amilyennel előtte rendelkezett. Az adók emelésével és a kiadások csökkentésével sikerült lenyomnia a 2008-as 8 százalékról a költségvetési hiányt a felénél is kevesebbre, méghozzá úgy, hogy a hitelkeretből csak 4,4 milliárd eurót vett igénybe, vagyis a rendelkezésére bocsátott keret 60 százalékánál kevesebbet. A kormány tervei szerint idén 4,5 százalékkal nő a bruttó hazai termék, jövőre a büdzsé hiánya 2,5 százalékra csökken, és az ország 2014-ben csatlakozhat az eurózónához.
A Baltic Times szerint az eredmények egyértelműen bizonyítják, hogy sikeres volt az IMF és az EU vezényelte program, amely megakadályozta a gazdaság és a bankrendszer összeomlását. Most azon kell elkezdeni gondolkodni, hogyan fizetik vissza a kölcsönöket és az elért stabilitásra támaszkodva nekivágni a fenntartható növekedésnek. Már látszanak ennek alapjai, hiszen 2011 harmadik negyedévében éves összevetésben a GDP bővülése meghaladta a 6 százalékot. Azonban, bár a hazai fogyasztás is biztatóan alakult, a növekedés motorja továbbra is elsősorban az export, amelynek meghatározó része az eurózóna országaiba irányul, így a gazdasági helyzet alakulása túlzottan függ az ottani állapotoktól.
