Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Hetedszer rendezték meg idén május 12−15. között a bécsi kortárs képzőművészeti vásárt, a Vienna Art Fairt, amely szándékai szerint Közép- és Délkelet-Európa galériáinak is bemutatkozási lehetőséget nyújt. Most Isztambul volt a kiemelt vendég: a török városból négy galériát hívtak meg, nonprofit intézmények mellett. Összesen 120 galéria és 30 intézmény vett részt a vásáron, a közép-kelet-európai szekcióban 11 lengyel, 7 román, 5 magyar, 3-3 orosz, szlovák és szlovén, 2-2 bolgár, illetve lett, valamint egy-egy észt, szerb,grúz, kazahsztáni galéria vonult fel.
Bécs közel van, ismerős terep a magyaroknak, ezért is kihagyhatatlan a Vienna Art Fair, bár rendre azt tapasztalják, hogy a meghirdetett célokkal ellentétben a fókusz az osztrák szcénára irányul. Ettől persze még igyekeznek élni a lehetőségekkel a magyar galériások, hiszen a vásár hatása az utóéletében is érezhető lehet. Dián Krisztina, aki a Viltin Galériával harmadszor jelent meg Bécsben, lapunknak elmondta, hogy tavaly a vásár után három hónappal jelentkezett nála egy osztrák vállalati gyűjtemény és megvette Szabó Klára Petra egyik munkáját. Idén Chilf Máriától sikerült eladniuk, de mindenre volt érdeklődés, és ő a tavalyi példa nyomán bizakodó maradt.
Kritikusabban fogalmazott Pados Gábor, az acb tulajdonosa, aki szerint a Vienna Art Fair az elmúlt évekhez képest határozottan visszaesett, mind a látogatószámot, mind a komoly gyűjtők érdeklődését nézve. Az acb kezdettől fogva ott van, de még egyszer sem hoztak szakmai érdeklődőket, csoportokat a standjukra az osztrákok. A kelet-európai galériák kimaradnak mind a VIP-, mind a szakmai, gyűjtői, kurátori programokból − a szervezők nem ránk pikkelnek, egyszerűen csak a hazai galériák felé fordítják a figyelmet. A hongkongi művészeti vásár például ugyanolyan hosszú, mint a bécsi, és azalatt 8-10 csoportot küldtek hozzájuk − közölte Pados. Elégedetlenségét az is táplálja, hogy Bécsben most nem sikerült eladniuk, pedig standjukat többen dicsérték. Négy művészüktől vittek ki politizáló, áthallásos munkákat, amelyek akár sikert is arathattak volna, mert a vásár egészére − mint általában manapság a nyugat-európai művészeti életre − jellemzőek voltak a politikai témák.
Faur Zsófi viszont elégedett: galériájával harmadszor ment ki és az ideit tartja a legjobb évnek.Visszatérő érdeklődői voltak, több tárgyat eladott és még többről folytat tárgyalásokat. A két éve végzett Blahó Borbála mindegyik műve gazdára talált Bécsben, a már tavaly is kivitt Szatmári Gergelytől pedig hat nagyméretű fotót sikerült eladni, noha Ausztriában nem igazán mennek a fotók. A festmények \"kiszínesedtek\" − jellemezte a bécsi összképet Faur −, frissebb és üdébb volt a felhozatal, így nemcsak gyűjtők vásároltak, hanem sok egyszeri vevő is, lakásdekorálásra.
Molnár Annnamária is pozitívnak értékelte galériája jelenlétét, ő Benczúr Emese installációját és Cseke Szilárd festményeit vitte concept jelleggel berendezett standjára, az installáció vevőre is talált.
Az Inda Galériát képviselő Muladi Brigitta szintén harmadszori visszatérő volt, ők egyenesen áttörésként élték meg az idei vásárt, miután egy nagy osztrák áramszolgáltató cég kvalitásos gyűjteményébe bekerült Kamen Stoyanov munkája. Az Inda egyedül a bolgár származású művészt állította ki, aki egyébként Bécsben él, mégis a budapesti galéria képviseli, ráadásul a vásáron magyar magángyűjtők vásárolták a munkáit.
