Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Az Európai Unió attól tart, hogy Ukrajna instabillá válhat az elnökválasztás második fordulója után. Az első fordulót - a vártnál kisebb fölénnyel - Viktor Janukovics, az orosz kisebbség érdekeit képviselő Régiók Pártjának vezetője nyerte, akit a második fordulóban a Nyugat-barát Julia Timosenko eddigi miniszterelnök csak akkor győzhet le, ha mögé állnak a nagyot bukott államfő, Viktor Juscsenko szavazói. Ezt azonban kétségessé teszi a két egykori szövetséges éles belháborúja. Janukovics ugyan beszédeiben kiállt a demokrácia és az ország uniós tagsága mellett, de továbbra is ellenzi a NATO-ba való belépést és a hangsúlyt az Oroszországgal való viszony javítására helyezi.
Bár a külföldi megfigyelők szerint szabad és tisztességes volt a választások lefolyása, az elnökjelöltek valamelyike megtámadhatja az eredményt. Janukovics és Timosenko már a választások előtt kilátásba helyezte, hogy ha nem ő győz, akkor a bírósághoz fordul, ami káoszba vezetheti az országot. A legfelső államigazgatási bíróságnak ugyanis, amelynek döntési joga van az ügyben, két vezetője van - az egyik Janukovics, a másik Juscsenko híve. Ha nem tudnak megegyezni abban, ki nyerte a választásokat, akkor Juscsenko azt állíthatja, hogy a patthelyzet miatt ő maradt az államfő. Emellett beléphet a ringbe Volodimir Livin, a parlament elnöke is, mondván: alkotmányos válságban neki kell átvennie az ország irányítását. Így akár négy elnöke is lehet egyszerre Ukrajnának, és nagy szerencse volna, ha - a narancsos forradalom mintájára - nem válna a belpolitikai harc utcai küzdelemmé.
A Businessneweurope elemzése szerint az eredmény azt is mutatja, hogy beért az a 2004-gyel kezdődött folyamat, amelyben az ország irányítását a kiemelkedő személyiségek vezette pártok vették át a pénzügyi-ipari oligarchák klánjaitól és a parlament a pártvezérek vezette lobbisták piacterévé vált. A törvénymódosításokban jeleskedő képviselők állítólag fizetésük sokszorosát keresik meg a lobbizással. Megfigyelők a pártoknak ezt a szerepét azért tartják különösen károsnak, mert az ukrán társadalom strukturálatlansága következtében a politikai pártok nem képviselnek semmilyen társadalmi réteget vagy csoportot, sem valamilyen ideológiát, belső működésük nem demokratikus, vezetőik a parancsnokaik. Ezek a vezetők bármikor képesek az őket támogató lobbik ellen is dönteni, ha politikai érdekük vagy presztízsük ezt kívánja. Jó példa erre a két legbefolyásosabb lobbi, az agrártermelők és a gépkocsigyártók viselkedése. Bár nem tetszett nekik, kénytelenek voltak beállni Timosenko mögé a Kereskedelmi Világszervezetbe (WTO) való belépés ügyében, ami a miniszterelnök régi ambíciója volt. Azt azonban elérték, hogy rögtön a belépés után olyan törvényt fogadjon el a parlament, amely a WTO-szerződést megszegve ideiglenes védővámokat vezetett be.
(Az OTP ukrajnai tevékenységéről lásd cikkünket a 9. oldalon.)
