A mostani, főleg a chilei és az argentin modellt alkalmazó nyugdíjrendszer 1999. január 1-je óta van érvényben Lengyelországban. Ennek egyik lába az állami nyugdíjbiztosító (ZUS), a második a nyitott nyugdíjalapok (OFE) - ezekbe kötelezően kellett belépniük az 1968. december 31-e után születetteknek. Az alapokat, amelyeknek minimum évente egyszer nyilvánosságra kell hozniuk eredményeiket, a pénzügyi ellenőrző bizottság felügyeli.
Az OFE-k tíz éven át hatékonyan működtek, de az elmúlt két év válsága az előző évtized nyereségének felét elvitte, így a most nyugdíjba menők az állami nyugdíjnak mintegy 40-60 százalékára számíthatnának. Egyedül a tavalyi tőzsdei árfolyamveszteségek 14 százalékát vitték el a lengyel nyugdíjasok megtakarításainak, ezért gondolkodnak azon, hogy megtiltanák a kockázatos eszközökbe (például részvényekbe) való befektetéseket.
Elsősorban ezért döntött úgy a kormány februárban, hogy azok, akik a következő öt évben mehetnének nyugdíjba az OFE-ből, átléphetnek az állami rendszerbe, és magukkal vinnék eddigi megtakarításaikat. Elemzők szerint ez a reform visszafordítása; a folyamatot még az előző, radikális jobboldali kormány indította el, amikor 300 szakmai csoportnak lehetővé tette, hogy egy évvel tovább éljen a korkedvezményes nyugdíj lehetőségével, illetve kilépjen az OFE-ből - amivel csaknem mindannyian, mintegy 25 ezren éltek is. Június végéig mindössze 49-en mentek magánnyugdíjba, pedig a kormány idén 2600 magánnyugdíjasra számított, 2013 végéig pedig 40 ezerre - ez már nyilván irreális.
Az ellenzéki Jog és Igazságosság képviselői azt javasolják, hogy mindenkinek tegyék lehetővé a visszalépést az állami nyugdíjrendszerbe, az OFE-kben összegyűlt megtakarításokat pedig olvasszák be a ZUS-ba. Ez csábító lehet, hiszen 140 milliárd zlotyval ajándékozná meg az államot - viszont ez az összeg csupán másfél évnyi nyugdíjra volna elég. Az adott helyzetben elkerülhetetlennek látszik a nyugdíjkorhatár felemelése. Addig is a kormány legújabb terve az úgynevezett al-alapok létrehozása, amelyek szuperbiztosak lennének, mert csak lengyel állampapírokba fektethetnék a megtakarításokat - az ezekbe való átlépés azonban nem önkéntes, hanem kötelező lenne.
