Lengyelországban már meghatározó szerepe van az egészségügyben a magánintézményeknek, de a kormány az ezekbe áramló pénzeknek legalább egy részét szeretné átirányítani az állami betegbiztosításba. Ewa Kopacz egészségügyi miniszter a napokban sajtóértekezleten jelentette be, hogy elkészült az alapellátás tervezetének első változata, vagyis azoknak az egészségügyi szolgáltatásoknak a listája, amelyeket térítésmentesen vehetnek igénybe az állampolgárok - a többiért fizetni kell majd, illetve fizeti a biztosító, ha az illető köt kiegészítő betegbiztosítást, amit adókedvezményekkel is támogatnának.
A fizetős szolgáltatás nem fogja meglepni a lengyeleket, hiszen tavaly minden lengyel átlag 737 zlotyt tett az állami pénz mellé a kórházakban, rendelőintézetekben. Az egészségügyi szolgáltatások piacának tavalyi értékét a Deloitte tanácsadó cég 76 milliárd zlotyra tette, ebből 28 milliárdot a lengyelek a magánkórházakban és -rendelőkben, illetve nem támogatott gyógyszerekre adtak ki. Az országos egészségpénztár (NFZ) tavaly 48 milliárd zlotyt fizetett ki a betegellátásra. Az NFZ 2008-ban a kórházi tartózkodásra költött 21 milliárd zloty 98 százalékát fizette, miközben a járóbeteg-ellátás 17 milliárd zlotyjának már csak 53 százalékát finanszírozta. Emellett vannak szakterületek, ahol a magánszféra dominál. A fogászoknál hagyott 6 milliárd zlotynak csak harmadát fizették ki közpénzből. Nem sok támogatás jutott a gyógyszereknek sem - az ezekre kiadott 22 milliárdnak csupán 32 százalékát fizette a biztosító, a többit a betegek a saját zsebükből fedezték.
Az egészségügyi reform keretében a kórházak számára a kiutat - kimondva-kimondatlanul - a privatizációban látják. Ha az önkormányzat társasággá alakítja a hozzá tartozó kórházat, a kormány kifizeti annak minden tartozását - így nulláról indulhat az új, immár gazdasági vállalkozás. A reformot annak ellenére keresztülviszik, hogy az erről rendelkező törvényt a kormánnyal ellenzékben levő államfő, Lech Kaczynski megvétózta.
Barabás János T.