Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Hatodik alkalommal cserélődik az Európai Unió Bosznia-Hercegovinába delegált főmegbízottjának személye azóta, hogy ezt a posztot a délszláv háborúk lezárulása után létrehozták, és sajnos ennek nagyobb a jelentősége, mint egy egyszerű vezetőcserének. Az unió vezető testületeinek és tagállamainak lényegében púp a hátukon a boszniai probléma. Azt szeretnék, ha az ország minél előbb konszolidálódna és erre nem látnak más utat, mint hogy az EU-csatlakozás ígéretével próbálják rávenni a helyi politikai erőket a belépéshez szükséges gazdasági-politikai-jogi átalakítások végrehajtására. A boszniai pártok azonban eddig meglehetősen hatékonyan blokkolták azokat a reformokat, amelyek uniókonformmá tehetnék a balkáni országot. Sajnos ebből a hozzáállásukból előre levezethető, miként fognak reagálni arra az interregnumra, amit az uniós biztos hiánya okoz. A helyi politikusok tisztában vannak azzal, hogy az EU alapvető pénzügyi forrás Bosznia-Hercegovina számára - az ország eddig 2,5 milliárd euró uniós támogatást kapott -, és a választók többsége is támogatja a csatlakozást, de nem tudják megteremteni a kellő többséget az alkotmányos módosításokhoz, amelyeket egyébként sem akarnak őszintén - írta az EUobserver kommentárja.
A bosznia-hercegovinai parlament felsőházának három nemzetiségi pártja megegyezett egy reformtervben, de az alsóházban nem jön össze a szükséges kétharmados többség. Az ellenzékben lévő pártok - köztük a szociáldemokraták és egy további bosnyák, illetve horvát párt - úgy látják, hogy a reformokat levezénylő politikai erők évtizedekre bebetonozhatják magukat a hatalomba, a többiekre marginalizálódás vár. A reformtervek ugyanis elnagyoltak, egyebek mellett rendkívül nagy hatalmat hagynak a helyhatóságoknak egy olyan országban, amely előkelő helyen áll a világ legkorruptabb államainak listáján: Bosznia-Hercegovina korruptabb, mint Szenegál, Panama, Albánia, Burkina Faso, Suriname, Peru vagy Ghána. Így elfogadásuk esetén azok járnak jól, akik jelenleg birtokolják az értékes döntéshozói pozíciókat.
A hatalomban lévő politikai erők demonstrálni akarják uniópártiságukat, de ezt a balkáni politikai kultúra alapelemének megfelelően nagy adag ravaszsággal teszik. A bizánci hagyományok alapján kialakult, a Török Birodalom uralma alatt megerősödött viselkedési minta szerint látszólag teljesíteni kell az irányító nagyhatalom kívánalmait, azaz el kell kerülni, hogy az unió azzal vádolhassa az ország vezetőit, hogy nem akarnak megfelelni az elvárásainak, a megfelelő reformok végrehajtásának, de ezt úgy kell tenni, hogy az ügyek irányításában továbbra is szabad keze maradjon a helyi vezetőknek. Amikor pedig a változtatási javaslatokat azok látszólagossága miatt elutasítja az EU, akkor azt lehet mondani: a három etnikai közösséget képviselő pártok egyezségre jutottak egymással, de a nemzetközi közösség megakadályozza a változásokat.
Ez az, ami miatt minél előbb meg kell találni az uniós főmegbízott utódát. Az új vezetőnek gyorsan meg kell ismernie a helyi viszonyokat és meg kell szereznie a közvélemény támogatását a valódi átalakulások levezényléséhez.
