Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Az olasz televíziókban sokáig ment egy reklám, amelyben egy rozzant tehén különféle trükkökkel próbál bejutni egy valószínűtlenül zöld legelőre, ám a gazda rendre elűzi, nehogy a végén még valami gyanús tejből készüljön a - most a márkanév következik - sajt. Ez a hozzáállás kedves az olasz vevők szívének: a piacokon is rendre kiírják a táblácskákra, hogy "hazai" az áru, legyen szó akár zöldségről, akár halról - így többet lehet kérni érte. A kiírás jogos voltát viszont tudni kell igazolni: a pénzügyőrség elkérheti a szállítói számlákat és elkobozhatja az árut, ha például kiderül - mint mostanában megesett -, hogy amit friss helyi tőkehalnak árultak, az valójában fagyasztott ázsiai pangasius.
A helyzet nem mindig ilyen egyszerű, hiszen a feldolgozott élelmiszereknél nehéz meghatározni, mi a hazai. A száraztésztánál például kevés "olaszabb" termék van, nem is lehetne olyat eladni, ami nem Olaszországban készült - a készítésükhöz használt lisztnek mintegy fele külföldről származik, részint azért, mert Olaszországban nem terem elég gabona, részint mert ami terem, annak a sikértartalma nem elég magas. A legismertebb élelmiszerek, a minőségi borok, illetve egyes zöldség-gyümölcsfélék esetében már régóta működik az a rendszer, amelyben különféle rövidítésekkel jelzik a címkén, hogy az adott árucikk ellenőrzött eredetű vagy adott termőterületről származik, illetve levédett folyamat szerint állították elő - ez azonban csak a felső kategóriás termékekre volt eddig jellemző. A kormány által október végén elfogadott törvényjavaslat szerint viszont a jövőben minden kereskedelmi forgalomba kerülő mezőgazdasági és élelmiszer-ipari terméket ellátnának egyfajta eredetigazolással - feldolgozottsági foktól függően. Hangsúly az utóbbin van: a mezőgazdasági termelők azt szerették volna, hogy a feldolgozási folyamat is minél részletesebben követhető legyen a címkén, tehát maradva a példánál, a tészták dobozán ne csak az legyen rajta, melyik olasz cég készíttette, hanem az is, hogy hol, és honnan való a liszt. Az élelmiszer-ipari cégek viszont amellett voltak, hogy nemcsak az alapanyag tesz egy terméket olasszá, hanem a feldolgozás módja, a recept, a know-how - vagyis nem kell mindig mindent részletezni.
A szakminiszter, Luca Zaia végül kompromisszumos törvényjavaslatot nyújtott be: e szerint minden élelmiszeren kell szerepelnie valamilyen eredetigazolásnak, de feldolgozottságtól függően. A nem feldolgozott termékeken - például friss zöldség, hús, tojás - fel kell tüntetni a származási országot és lehetőség szerint a termelés helyét is. A feldolgozott élelmiszerek esetében vagy az utolsó érdemi gyártási folyamat helyét kell megjelölni, vagy a meghatározó alapanyag(ok) származási helyét, lehetőleg magát az adott termő-, illetve tenyésztési területet is.
