Szokatlanul sokat nyilatkoztak az utóbbi napokban az Európai Központi Bank (ECB) vezetői, és különféle módon csomagolva, de lényegében ugyanazt jelezték: december 4-én újabb monetáris lazítás várható a november eleji, 3,25 százalékos alapkamatot eredményező 50 bázispontos vágás után. A kormányzó tanács tagjai közül Ewald Novotny az osztrák gazdasági újságírók klubjában fejtette ki, hogy jelentős enyhülésre számít az eurózóna inflációjában, ami újabb kamatlépésekhez nyújthat mozgásteret. Novotny szerint ugyanakkor az eurózónában nem fenyeget a defláció veszélye sem: amit mindig hátránynak tekintettünk, az most valamilyen módon előnyünkre válik - idézte szavait a Reuters -, ez pedig az, hogy Európában kiszámíthatóan alakulnak a bérek. Jelenleg inkább pozitívum, hogy az eurózóna országai elég rugalmatlanok, ha a bérekről van szó, mert ez most legalább alapvető támaszt ad a kereslet növekedésének is.
Kamatvágást ígér az ECB egy másik kormányzó tanácsi tagja, Yves Mersch, a luxemburgi jegybank feje is, aki a Dow Jonesnak adott interjújában azt is jelezte, hogy nem kell az előző kettőnél, vagyis 50 bázispontosnál nagyobb csökkentésre számítani, mert az épp az ellenkezőjét sugallná a mutatni kívánt bizalomnak és megbízhatóságnak. (Mint ismeretes, a Bank of England legutóbb szokásaihoz képest brutális mértékben, 1,5 százalékponttal csökkentett, a svájci jegybank pedig egy teljesen műsoron kívüli 1 százalékpontos vágással lepte meg a múlt héten a piacot.)
Akik ebből sem értenek, azok Jean-Claude Trichet szavaiból is egyértelműen kiolvashatják az ECB szándékát: már megmondtuk, hogy lejjebb szállíthatjuk a kamatokat - közölte újságírókkal egy múlt heti frankfurti konferencián. Ugyanitt ugyanezt hangoztatta - hivatkozva az inflációs nyomás enyhülésére és a romló növekedési kilátásokra - Axel Weber is, ám a monetáris héjaként ismert Bundesbank-elnök arra is figyelmeztetett: amilyen gyorsan csökkenthették a kamatokat, olyan gyorsan emelhetik is majd, hogy megelőzzék az újonnan kialakuló egyensúlyvesztést.
