Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Bőven adott házi feladatot a pénzügyi felügyeleteknek a november 15-ei rendkívüli G20-csúcs a globális válság menedzseléséhez szükséges lépéseket taglaló akciótervében. A feladatok megfogalmazása nagyvonalú, de az alapelvek világosak: szigorúbb, de hatékonyabb, a piac változásaira, az új eszközök megjelenésére jobban reagáló szabályozásra van szükség. A húszak nyilatkozata nem tisztázza, milyen intézményes keretek között kellene globális szinten kidolgozni a tennivalók részleteit, azt viszont egyértelműen leszögezi: a szabályozás felelőssége mindenekelőtt az egyes országok hatóságaira hárul, ők állítják fel az első védelmi vonalat a piacok instabilitásával szemben. A következő mondatban azonban már a felügyeletek közti nemzetközi együttműködés fokozásáról, a nemzetközi standardok erősítéséről, azok következetes alkalmazásáról esik szó, mint amire elengedhetetlenül szükség van a nemzetközi pénzügyi stabilitást érintő, határokon átnyúló kedvezőtlen fejlemények kivédése érdekében. Az értelmező kommentárok ezt úgy fordították le, hogy a csúcs résztvevői eleget tettek az USA elvárásainak is a nemzeti szabályozás fontosságának hangsúlyozásával, illetve az olyan, főleg európai igényeknek is, hogy ha nincs is globális pénzügyi felügyelet, törekedni azért lehet a minél teljesebb összhangra.
Ugyanez a kettősség érvényesül az irányelvekben is: a szabályozási rendszerek legyenek hatékonyabbak a gazdasági ciklusok kiegyensúlyozásában, ugyanakkor ne fojtsák el az innovációt, ösztökéljék a pénzügyi termékek és szolgáltatások elterjedését - vagyis mindazt, aminek az elszabadulása nagy szerepet játszott a mostani válságban és amit burkoltan szemére is vetettek "egyes fejlett államoknak".
Rövid távon, 2009. március végéig az IMF-nek, az új tagokkal kibővítendő Pénzügyi Stabilitási Fórumnak (FSF), valamint közelebbről nem részletezett más szabályozó hatóságoknak és testületeknek ki kell dolgozniuk a ciklikusság enyhítését szolgáló ajánlásokat (beleértve olyan területek megvizsgálását, mint például a tőkeáttételes ügyletek, a bankok tőkehelyzete, a vezetők javadalmazása). Középtávon egyebek közt arra kell fokuszálniuk az illetékes testületeknek, hogy áttekintsék a banki, az értékpapír- és a biztosítási szektor különféle szabályozását - különös tekintettel a jelenleg szabályozatlan területekre - és megtegyék javaslataikat a szükséges javításokra.
